Ganéjdzsuva

Az irodám..

Tovább

Digitális Ayi

Tegnap azt mondja az ayi hogy aszongya kéne neki egy notebook.
Hogymi?
Hát egy notebook. Merthogy látja itt nálunk hogy milyen kicsi helyen elférünk ha dolgozni kell, és a mittoménkijének, aki náluk lakik, szeretne venni számítógépet, nade kicsi a lakás, és nem akar nagyobb íróasztalt berakni, ami meg van, azon nem fér el a monitor meg a billentyűzet, úgyhogy értsük már meg, neki égető szüksége lenne egy notebookra. ASAP.
Najó, de kérdem RYt, miből, kérdem én, miből?? Simogassuk meg a haját a szociális érzékenységünknek és ajándékozzunk neki egyet? Én még benne is lennék, nade azért mégiscsak.
Mondja erre RY hogy no beszar, az ayi per pillanat 3db lakás tulajdonosa, ebből kettőt kiad, a harmadikból pedig (ahol lakik a család) az egyik szobát szintén, azért nincs hely a számítógépnek. Hát így.

Kizárólag az gátol meg abban hogy elmenjek ayinak, hogy utálok felsepregetni.
Viszont vasalni meg mosogatni szeretek, csak az ayi nem hagy.
Na most mi legyen?

Riszájkling

A minap kiröhögött az ayi amikor kiguberáltam a szemetesből a kólásdobozokat, mivelhogy az irodában gyűjtjük az ottani ayinak, aki beviszi a MÉHbe. Kicsit rosszul is esett a dolog, mert jó egy éve már trenírozva van, ti. a papírhulladékot külön gyűjtjük, aztán ha eléri a kritikus tömeget, az ayi elviszi az illetékes MÉHbe.
Amúgy meg annyira nem is erőltetem a dolgot, mióta hosszas harcok után sem volt hajlandó elrakni a múltkor a húsz jünkót, amit kapott a papírért – pedagógiám csődje, úgy gondoltam hogy ezzel fogom ösztönözni a környezetvédelem fontosságának felismerésére.