Magyar tempó

Ma este nyitott újra ugye hivatalosan a magyar konzulátus Shanghai-ban.
Itt volt néhány magyar főfejes, egy bizonyos államtitkár (a nevére nem emlékszem, de sőt, azt sem igazán tudom hogy az államtitkár mint olyan hol helyezkedik el a hierarchiában), meg a nagykövet, meg egyéb ilyen fontos emberek, köztük a magyar-kínai kapcsolatokért felelõs ikszipszilon kormánymegbízott, akinek mindig elfelejtem a nevét, pedig már sokszor mondták.

Namostan ezek közül én egyedül a nagykövettel beszéltem kb. két félmondatot, de csak amiatt, mert múlt pénteken (mint utólag kiderült illegálisan, de ez egy másik történet) bemutatkoztunk egymásnak a követségen. A többi semmiféle kapcsolatot nem keresett felénk (ti. még csak a poharunkat sem koccintottuk össze).

Tovább

Pumpálda

Pekingi anzix

Az utóbbi egy hetet Pekingben volt szerencsém eltölteni – többnyire pozitív élményekkel távoztam, node mérlegeljünk:

Tovább

Misa macska itatója

Nem tudom honnan van neki, de Misa macska kizárólag a fürdőkád csapjából hajlandó inni.

Amíg Kátya macska élt, még cifrább volt a helyzet, mert ő meg csak a mosdó csapjából.

Bement az ember a fürdőszobába, a két macska a helyén termett, és elkezdett követelőzni.

Így harapja ki Misa a vizet a kútfőből:

Kábelezünk

Amikor itt belevágtunk komolyabban a bizniszbe sok évvel ezelőtt, úgy tűnt hogy a strukturált kábelezés (gy.k.: telefon/kommunikációs és számítógépes hálózat egységes bedrótozása) nagy üzlet, ugyebár sorra épülnek a gyárak, mindenhol szükség van rá. Egy darabig – tehetségünkhöz és akkori lehetőségeinkhez képest  – nyomtuk is, de hirtelen fölbukkant néhány szingapúri és hongkongi hátterű, erős cég, akikkel nem volt értelme versenyezni, úgyhogy nem is nagyon forszíroztuk ezt a vonulatot, egy-két barátságosabb projekttől eltekintve.

Tovább

Másodlagos profit

Ma elmentem a Decathlon boltba mert elfogyott a fehér pólóm (javarészt lefröcsköltem őket kimoshatatlan vegyületekkel, mint pl. szójaszósz, illatos ecet, Unicum), nomeg mindig találni ott valami jó kis inget, de sőt, méretemre illő cipőt is néha.
Kint van ugyan a bolt a világ végén Xinzhuangban, a gyár mellett (mintabolt lévén), de szeretek oda járni, alig néhányan szoktunk lézengeni a focipályányi csarnokban, kifejezetten kellemes, európai hangulatú vásárlási élményt nyújt a hely, ott is szoktam hagyni összegeket. Eddig…

Tovább

Van remény!

Esetleg: Van remény?

Egyik nap megyek le a lifttel, a födszinten egy olyan nyolc-tízéves forma gyerek várakozik az édesanyjával. A kiskölyök reflexmozdulatokkal nyomulna be a liftbe, még mielőtt kiszállnék.
Én ehhez továbbra sem tudtam hozzászokni, ilyenkor – pedagógia szándékkal – tipródok a liftajtóban, jelezvén hogy nem tudok kiszállni (véletlenül mindig egy fázisban mozgok a betüremkedni szándékozóval, így elálljuk egymás útját), közben cccegek és homlokráncolok. Nem mintha lenne bármi eredménye, de ettől kicsit megnyugszom.

Nakéremszépen, jelen esetben a mama erélyesen rászólt a gyerekre, hogy várja meg míg kiszáll a bácsi, utána mehet.