Gagyi

Ostorozzuk itt ugye a kínaiakat, hogy occsó húsnak híg a leve, gagyicsárda, satöbbi, de ne gondoljátok azt, hogy a hímes EU annyira más – tisztelet persze a kivételnek.

Itt van például ez az új ügyfél. Olasz.
Most nyitják az új irodát Shanghaiban, jót mítingeltem a csajjal (ő is hátrahőkölt amikor bemondtam az Attilát – szeretem az olaszokat, nem felejtik el a nevemet), küldtem neki szép míves ajánlatot.

Tovább

Szent Lukács

Először azt hittem, valami mutáns szúnyogok csíptek meg – ami már eleve kérdéseket vet föl, mivel idén errefelé valami oknál fogva szinte kipusztultak ezek a joggal gyűlölt rovarok – de aztán egyre kellemetlenebb kelések kezdtek megjelenni a bőrömön.

Aztán múlt hétfőn már úgy néztem ki, mint akit oldalba lőttek egy nagyobb kaliberû fegyverrel: a hátamon csak tapogatni mertem a kimeneti nyílást, tükörben inkább nem néztem meg, mert nem bírom a nyílt sebek látványát.

No nem részletezném inkább, lényeg a lényeg: az ismerős helyi orvosok misztikusabbnál misztikusabb, de annál rémísztőbb diagnózisokat állítottak föl, úgyhogy kedden nem maradt más, mint kórházba menni és kikérni egy valódi szakember véleményét.

Tovább

Katonás rend

Kb. két évig volt ügyfelünk ez a skandináv cég – voltak érdekes allűrjeik (például ideküldtek Svédországból egy pasit, hogy cserélje le a kábelezett hálózatot WiFi-re, desktopok inkluzíve, aztán egy hétre rá hogy hazament, fizettek nekünk mint a katonatiszt, hogy visszacsináljuk az egészet), de rendben voltunk.
Aztán úgy másfél éve találtak olcsóbb megoldást, istenhozzád.

Tovább