A Don Juan

Emlékszünk még ugye a panaszáradatomra munkaerő-helyzetből kifolyólag – nem linkelem be őket itt most, mert annál számosabbak.
Van új sztori, mert itt ez a tempó sajnos.

Ez az illető közel egy évig dolgozott nálunk (nevezzük Johnny-nak az egyszerűség kedvéért). Tavaly februárban vettük föl project manager-nek. Nagyon lelkes voltam, ideális munkaerőnek tűnt: jó kiállású, értelmes, tanulékony, proaktív, kiválóan beszélt angolul.

Tovább

Redang-Shanghai tengely

Azert mindenre szamitottam, de arra nem, hogy itt a vilag vegen, Redang szigeten a "taborunkban" ket tucat Shanghai-bol erkezett francia fogad. Illetve a harmadukkal egy hajoval erkeztunk a repterrol.

Kuala Lumpurban meg a Hulye Lengyellel (Maciek haverunk) futottam ossze a Petronas Towers aljaban, ok eppen hazafele tartottak ugyanerrol a szigetrol.

Kicsi a vilag, na. Mar csak az hianyzik, hogy szembeusszon itt velem egy hortobagyi tukorponty karikasostorral a vallan.

Edukáció, naja

Már biztosan unjátok a nyavalygásomat munkaerő-ügyben – akinek kiütése van már tőle, kérem nyomjon egy "Vissza" gombot.

Naszóval, most éppen az egyik, jelenleg már múltidőbe helyezett gyakornokunkról van szó.
Történt ugyanis, hogy sokszoros kudarcainkon okulva év elején megcéloztuk az egyetemek által szállított gyakornokok tömegét (van rá rendszer, nem is rossz: fölhívod az egyetemet, akik ingyen és bérmentve kiközvetítik őket, lekáderezik, beszámoltatják, stb.), és közülük vettünk föl a sales-es emberünk mellé segéderőt, hogy majd milyen jó is az, mert magunk tanítjuk őket, olcsók is, aztán ha beválnak, majd megtartjuk.

Föl is vettünk két szimpatikus lánykát, az egyik állítólag nagyon szemrevaló is volt (én ebből semmit nem vettem észre – ízlések és pofonok), örültünk.

Tovább

Kupi-divat

Az utóbbi időben feltűnt, hogy minőségi átalakuláson próbálnak átmenni a kupik Shanghaiban.

A környékünkön (kb. ötszáz méteres körzetben) legalább tíz kupleráj van, ezek közül kettőben – amelyek mellett vezet a hazautam, pláne egy lámpás kereszteződésnél vannak – éjszakánként föltűnt még télen, hogy a csajok egyforma, hosszú, földig érő, derékig szűk ujjatlan ruhában vannak (abban a rohadt hidegben!).
A színüket nem tudtam megállapítani azóta sem a lilás-sárgás-rózsaszínes világítás miatt: talán fehér, de mindenesetre pasztell.

Aztán ugyanez az egyenruha tűnt föl a Wuzhong Lu-Hongmei Lu kereszteződésben lévõ iker-intézményekben, majd sorra egyre több helyen látni.

Hogy mi lehet az oka a stílusváltásnak azt nem tudom, mindenesetre esztétikusabbak így a lányok (legalábbis így messziről) mint az eddigi kurvásnak szánt, de többnyire félrement ízléstelenségekben.

Szeretjük a rendőrséget

Ma reggel olyat láttam, hogy nem hittem a szememnek.

Megyek az irodába, kisebb dugó a körgyűrűn, szokás szerint.
A Yanan kereszteződésben sokszor előfordul, hogy valami vasárnapi autós vagy idegen városból érkező elnézi a hármas elosztót, padlófék (jó kínai szokás szerint) az elágazásnál, és próbálja kitalálni hogy merre tovább.
A követési távolságot itt ugye nem szeretjük, mert ha fél autónyinál több hely marad az előttem haladóhoz, oda előbb-utóbb befurakodik valaki.

Tovább