Shanghai Kurír

Azt írja az újság, hogy Peking most aztán igazán belehúz és építi a metrókat feszt, hogy az olimpiára legalább közlekedhető állapotva hozzák a várost.
Igazából ez nagyon rendben is van, csak azt nem értem hogy miért nem egy-két évtizeddel ezelőtt kezdték el ezt forszírozni, amikor már pénz is, meg igény is lett volna rá.

Kb. ugyanez áll szeretve gyűlölt városunkra, Shanghaira is: az első metróvonalat akkor áskálták amikor először itt jártam '93-ban, jó másfél-két évvel évvel azután át is adták az első vonalat, aztán volt egy kis matatás, majd hirtelen átadták a második és harmadik vonalat. Aztán megint jó sok év szünet, majd megjelentek ezek az ismeretlen, félig-meddig vonalak mint a kilences meg még valami másik aminek a számát sem tudom.

Mindenesetre per pillanat túrják ezerrel a földet és fél éven belül át fognak adni további négy vonalat - az egyik ezek közül (a kettes talán?) kimegy egészen a Hongqiao reptérre, aztán 2010-ig további négy vonalat terveznek átadni.

A térkép alapján a belvárosban séta-távolságra fognak esni a metrómegállók, úgyhogy New York-ra hajazóan beközlekedhető lesz minden, elszakadhatunk a taxizástól.
Aztán persze ez attól is függ, hogy a hajnali tolatós mamik vagy az éjfélkor még félig üres kocsmák népéhez illesztik a menetrendet; gyanítom hogy igazából egyikhez sem, mindenesetre napközben legalább kicsit járhatóbb lesz majd a város. Talán.

Posted by Guczó at 11:40 PM | Permalink | Comments (0)

Hogy értsük: a dzsabba az az a biorobot, aki téged akadályoz, nem enged, gátol, nem szeret, rossz neked.
Nem enged be a parkolóba, lezárja a liftet az orrod előtt, lebassza a biztosítékot figyelmeztetés nélkül, recsegteti a rádióját a folyosón ha kell ha nem, hangos és büdös és haszontalan.

A régi lakásunknál a dzsabbák jó 99 százaléka ilyen semmirekellő, buta ám rendkívül határozott és kitartó sutyerák volt.
Kedvenc időtöltésük az volt, hogy vasárnap reggel fél hétkor fölcsengettek (és itt most ne egy civilizált, európai megkeresésre gondoljunk, hanem fél órás folyamatos csengőnyomásra, a második próbálkozástól ezt ajtódöngetéssel és üvöltözéssel kísérve), majd amikor kitápászkodtam az ajtóhoz, ilyen nagy fontosságú dolgokat mondtak bele a dagadt arcomba, hogy álljak már odébb az autóval, mert szerintük rossz helyen állok. Azaz nem állok senki útjában, nem toporzékol ott a szirénázó mentőautó, a tűzoltó, a gyilkossági helyszínelő, nem: a dzsabba-főnök szemmértéke szerint az úgy nem jó ahogy ott áll az autó.
Aztán következő szombat hajnalban megint jönnek, kopogtatnak, pajeszomnál fogva rángatnak le hogy csúnya fiú, hová parkoltál már megint, majd megállítanak egy hóttidegen autó előtt, aztán jabocs, valóban az nem a hármas épület 3C hanem a négyes.

Aztán volt vagy két eset arra is, amikor az épp esedékes irodaház parkolójában mintaszerű beállás után odajön a nagyfontosságú területi dzsabba és erősködik, hogy rosszul állok. Megnézem balról, megnézem jobbról, megnézem elölről, továbbra sem értem mi a baja.
Azt mondja nem jól állok. He? Nem jól állok. He? Hát nem látja? Nem seggel állt be hanem orral. Mindenki seggel áll be, ez így csúnya, az a szabály hogy orral nem állunk be. Forduljon meg.

Hát így. Zárjam be az ajtót, oltsam le a villanyt, kapcsoljam föl a villanyt, ne ide parkoljak, a másik ajtón menjek be ezen nem szabad, nem balról, nem arra, nem ma, zárja be, nyissa ki, álljon elé; ezek a dzsabbák mindig valami obskurus szabályt tarttatnak be velem, butasággal kevert felsőbbrendűségi (most majdnem azt írtam hogy tudattal, de ugyebár nem science-fiction novellát írok itt most).

Aztán most októberben átköltöztünk, a parkolási helyzet az előzőhöz képest teljes tragédia (ezt a lakótelepet is még akkor tervezték, amikor tízezer lakosra jutott egy autó - a 26 emeletes irodaházunkra is beterveztek 14 azaz tizennégy parkolóhelyet).
Hajtok be a kapun, jön a dzsabba, azzal a jól megszokott "hagyjbékén mitakarsz, NEM!" arccal és attitűddel tekerem le az ablakot - a fazon kedvesen elirányít, hogy ott jobbra hátul van még egy hely, arra menjek. Hm.
Aztán ezt így, minden nap. Amikor már nincs hely, akkor sajnálkozik erősen és átküld a szemközti szálloda parkolójába, ahol hasonlóan lelkes dzsabbák futnak előttem és beigazítanak a szabad helyre. Hm.

Aztán tegnap este tizenegy körül csörög a kaputelefon - az előző lakásunkban ez mindig valami rosszat jelentett, reflexből most is védekező terpeszben veszem föl. Menjek már le ha lehet, mert gond van az autóval. Na mondom, eddig tartott a mosolygós együttlét, most mutatják ki a foguk fehérét.
Lemegyek, mivammá - jaj ne haragudjak hogy ilyen későn, de itt van ez a taxis, megfogták mert látták hogy nekiment az autómnak és biztosan összekaristolta, menjünk nézzük meg, addig nem eresztik. Elmegyünk az egyik dzsabbával, világít a zseblámpával, jajgat nagyon amikor meglátja a meghúzott sárvédőt. Visszamegyünk, kiabálnak kicsit a befosott taxissal, aláíratnak vele mindenféle papirost, fölhívják a cégét, megátkozzák az autóját, megfenyegetik hogy lelövik a kutyáját, van ott minden, majd megköszönik a közreműködésemet (!) és jó éjszakát kívánnak.

Én nem tudom honnan szalajtották ezeket a faszikat. Vannak vagy tízen-tizenöten, de mind egyforma szupermen.

Posted by Guczó at 9:45 AM | Permalink | Comments (1)

Többször előjött már a téma, hadd foglaljam itt össze amit el szoktam mondani.

Nem tudom, a világban máshol hogyan működik, de itt Shanghaiban (és nyilván Kína más részein is) veszedelmes mértékben elterjedt az, hogy Instant Messengert (MSN Messenger, QQ elsősorban - a továbbiakban IM) használnak a népek üzleti kommunikációra. Minden eszközt meg kell ragadni a jelenség leküzdésére.

Kezdjük ott, hogy a QQ mint szoftver-termék az maga az ördög. A Tencent (a QQ forrása) az alapszoftver mellé fölrakat mindenféle frincfranc file-cserélő dolgot meg média-lejátszót (mind reklámozni akar de nagyon), amik melegágyai a worm-támadásoknak - arról nem is beszélve, hogy ezek az alkalmazások nem nagyon engedik magukat eltávolítani, és valamint iszonyatos hálózati forgalmat generálnak akkor is, ha éppen nem használják őket. Ez pl. több ügyfelünknél is konkrét kárt okozott.

Aztán ha az üzleti vonulatát nézzük a dolognak, megint csak rosszul állunk:
- az IM account nem céghez hanem személyhez kötődik: ha lelép az illető alkalmazott, visz mindent
- az IM forgalom ellenőrizhetetlen:file-ok kiküldhetők bárkinek, bármikor; képződik ugyan log a beszélgetésekről, de csak és kizárólag a forgalmazó gépén, a logok általa törölhetők illetve manipulálhatók. Üzleti kommunikációban ugyebár az auditálhatóság és lekövethetőség rendkívül fontos. Arról nem beszélve, hogy a menedzsment semmit nem lát az IM-en folyó kommunikációból.
- ha lerohad az illető IM-en kommunikáló alkalmazott gépe, akkor annyi, elvész egy csomó lényeges üzleti információ.
- amennyiben engedélyezettek az IM-alkalmazások, azokat kb. 90%-ban szimpla csetelésre, a munkaidő rovására használják. Ehhez jó ürügy persze hogy vannak esetek amikor valóban üzlet is bonyolódik IM-en, de ilyenkor föl kell tenni a kérdést a beosztottnak, hogy ugyanezt milyen indokok alapján nem tudja megoldani emailben, telefonon vagy faxon. NINCS érv arra, hogy valamelyest is komoly üzletet csak IM-en lehet intézni.
Vagy jó, rendben, veszítsd el a potenciális üzleteid 10%-át azzal, hogy letiltottad az IM-et a cégnél - ellenben nyersz legalább 50% hatékonyságot azzal, hogy a beosztottaid nem csetelnek a munkaidejük jelentős részében.

Javaslom a fentiek figyelembe vételét. Én személy szerint ha bármilyen IM-alkalmazást találok valami gépen ami elé beülök egy ügyfélnél, azt egy mozdulattal leszedem, fasiszta módon. Eddig még senki nem mert reklamálni.

Posted by Guczó at 5:07 AM | Permalink | Comments (2)

Az index a minap számolt be arról, hogy odahaza üzembe helyezték az első automata traffipaxokat.
No, itt Shanghaiban ez már legalább öt éves sztori: akkoriban kezdték el fölszerelni a sebességmérő kamerákat a gaojia-kon, a rendszert az utóbbi években elképesztő sebességgel kiterjesztve az egyéb fő útvonalakra is.

Nem csak sebességet mérnek ezekkel a kamerákkal, hanem pl. a záróvonal-átlépéseket és egyéb szabálytalanságokat is így gyűjtik.

Nekem az utóbbi pár évben jött vagy öt értesítés: nagyon korrekt, számítógéppel generált levelek. Ekkor és ekkor, itt és itt ennyivel ment, a megengedett sebesség ennyi volt, erre és erre a címre fáradjak be kifizetni a büntetést 15 napon belül.

Jónéhány esetben megfordultam már ilyen kifizetőhelyeken (tiltott helyen parkolás végett, az is egy külön történet), de ezek a gyorshajtás-menedzsment helyek egészen érdekesek. Teljesen kulturált, tiszta, digitális irodák, minden ablaknál PC, brutális printerrel: szép jegyzőkönyvet nyomtatnak, mellékelve a fotót az autóról a gyorshajtás adataival (akartam kérni egy kópiát, de nem adtak), kulturált ügyintézéssel, kedves, viccelődő személyzettel - egyikőjük pl. felvilágosított, hogy a Yanan Lu-n (ahol 80km/h a megengedett sebesség) 100 fölött kapnak el a kamerák, ezért jártam rosszul amikor hajnal háromkor, Kunshan-ból hazafelé 110-el siettem a kietlen felüljárón. Így csak 80 RMB-m bánta, de ha 120 fölé mentem volna (ami régebben azért nem volt ritka) annak komolyabb következményei is lehettek volna, úgyhogy a kamera előtt fékezzek le kicsit. És röhögött tele szájjal, a hátamat lapogatva.

Profitábilis szolgáltatásról van szó ugye. A gyorshajtás nem tartozik bele a pontrendszerbe (ami egyébként eléggé szigorúnak tűnik, pl. minden tilosban parkolás 2 pont - plusz egyéb büntetések, de erről majd külön - ami a 12 pontból kiindulva hamar kényelmetlen helyzetbe hozhatja a felelőtlen sofőrt. Ha a gyorshajtást is belevonnák a pontrendszerbe, az valószínűleg azzal járna, hogy a drágább autók sofőrjei hamar elveszítenék a jogosítványukat, megfosztva a bevételtől ezeket a jópofa irodákat.

No, egyszóval telerakták a várost ezekkel a kamerákkal. Vannak helyek ahol kicsit rosszul vannak konfigurálva és minden egyes áthaladó járművet lefényképeznek, sebességétől függetlenül (ezt onnan tudni, hogy villognak mint a fene). Aztán meg van még egy olyan apróbb hiányossága is a rendszernek, hogy a tartományok nem tudnak egymásról (legalábbis még most), úgyhogy onnantól hogy elhagyom Shanghai határát, futhatom az ámokot tetszés szerint.

Egyébként ismeretlen útvonalon haladva a taxisokat kell figyelni: a kamerák általában a pályák fölötti táblák mögött vannak, ahol a taxisok befékeznek ezek előtt, ott érdemes követni a példájukat. Az újonnan elkészült középső gyűrűn azonban annyira nincs még forgalom, hogy minden ilyen táblát magamnak kellett kitapasztalni: becsalogatni egy szomszédos sávban haladó jobb autót 110-120-al, aztán jól besatuzni a tábla előtt. Ha villant valami, akkor megvolt a pont.

Amúgy nagyon korrekt az egész rendszer - a fentebb említett irodákat beleértve -, van például egy website ahol az ember beírja a rendszámát és akkurátusan kijönnek a gyorshajtási eset részletei, megtekinthető a fénykép, stb.

Kiss Laci küldte a linket, példát most nem tudok prezentálni mert már tudom hogy hol vannak a kamerák ugye :)

Posted by Guczó at 6:40 AM | Permalink | Comments (0)

A YY-hoz hasonlóan az O'Malley's is tíz éves születésnapját ünnepli.
December 12-én (kedd) lesz a buli, a meghívó szerint este 7-től 9-ig ingyen italokkal.

Kapcsolódó hír, hogy jövő csütörtöktől (november 30.) bevezetik a happy hour intézményét: délután 5 és 8 között 25 RMB az italok többsége, a Guiness és Kilkenny pedig 44 RMB.

'94-'95 meglehetősen jó időszak volt: gyakorlatilag minden hétvégén nyílt egy új kocsma, néha több is - a nyitóbulikon pedig ingyen sörök folytak :).
A YY és az O'Malley's aránylag késve nyitott, ellenben így hirtelen nem jut eszembe sok olyan hely, ami azóta is megvan, változatlan állapotban. Van ugye a Long Bar ami más kategória a Shanghai Centre-ben, aztán a Cotton Club (ami egy darabig zárva volt), a Malone's, és kb. kész. A Blues & Jazz is ide vehető bizonyos szempontból, ha figyelmen kívül hagyjuk a költözködéseket (Sinan Lu, Hongqiao, most Maoming Nan Lu). A Sasha's-t elfelejtettem mikor nyílt, de az mintha még nem lenne tíz éves.

Posted by Guczó at 11:56 PM | Permalink | Comments (0)

A vásárlót úgy hívják hogy Shanghai International Circuit Management and Development Co.,Ltd., tehát a Forma-1 pálya és intézményei.
Milyen email-címen leveleznek velünk, így a XXI. század hajnalán, az Internet harmadik évtizedén túl, amikor már Bodri kutyának is saját domain-neve meg blogja van?
xyz@163.com

De tudok mutatni több tucat olyan nagy cégtől származó névjegyet, amiken szintén valami freemail-cím fityeg. Mindennek a csimborasszója az volt, amikor pár évvel ezelőtt az Oracle legnagyobb kínai partnere jött ilyennel. A komplett menedzsment.

Posted by Guczó at 3:32 PM | Permalink | Comments (0)

Na közben csak azt felejtettem ki amiről írni akartam.

A múltkori Meki-élmény után ma hasonlóan sokkoló tapasztalásom volt.
Eddig úgy történt a drive-in kiszolgálás, hogy a három ablak közül csak egy volt nyitva, ott kért és kapott az ember ellátmányt.
Most az első ablaknál rögtön leintegettek. Megállok, hát az ablakon is csorognak ki, annyin vannak: egy nyakkendős, egy "civil" ruhás meg három egyenruhás. Kiképzőtábor, miszerint: mindenki a nyakkendőst figyeli, ő a karmester, beint, megkérdezik mit kérek, mondom hogy kávét de hirtelen. Fölveszik a rendelést, intenek hogy menjek tovább. Nofene.

Továbbmegyek, megállítanak a második ablaknál. Fizetek, várnám a nyereményt. Intenek hogy haladjak tovább. De mondom hol a kávé. A harmadik ablaknál, haladjak csak bátran tovább. És valóban.

Úgy tűnik megugrott a forgalmuk, mióta odajárok és stratégiát kellett váltaniuk a terhelés lekezelésére.

Amúgy mondtam már, hogy nem csak Shanghaiban de egész Kínában ez az első drive-in McDonalds? Nem mintha különösebben büszke lennék rá hogy látogatom időnként, de muszáj vagyok.

Posted by Guczó at 1:19 AM | Permalink | Comments (2)

Már megint a Waigaoqiao-ra vetett a sors ma délután.

Nagyon jól sikerült nap volt egyébként: jó másfél-két óra alatt értem ki, egy kb. tíz perces beszélgetés miatt rángatott ki az egyik látogatóban lévő amerikai sutyerák. Na jó, nem tudhatta hogy nekem ez ekkora szívás, kicsit meg is szeppent amikor vérben forgó szemmel kérdeztem tőle hogy "Ennyi?". Rendben, inkább úgy hangzott hogy "ENNYI?!?!"
Azt meg végképp nem tudhatta, hogy nekem egy óra múlva Qingpuban lenne jelenésem, ami a körülményeket tekintetbe véve nem tűnt túlzottan reálisnak.
Aztán ugye ott volt még a hangulati elem: taxizni is útálatos dolog ilyen szürke, esős, nyálas időben, a csúcsforgalom közepén, vezetni meg aztán ne tudjátok meg. Az ember egyszerre álmos, ideges és végtelenül életunt, azaz dudálni nincs ereje, káromkodni már nem tud önmaga számára is élvezetes tempóban, csak ül némán és forr benne a düh hogy mi a francot tolakszik itt nekem ez a suttyó QQ a Snoopy-s kormányhuzattal, kiszállok, letépem az összes Garfieldet az ablakodról és a szádba tömöm!

Lengőajtó volt úgyhogy nem sikerült látványosan bebasznom magam után (persze nem vettem észre hogy az, majdnem sikerült is hátbavágnom magam, úgy kellett félreugranom, megtörve a drámai feszültséget).

Fékezhetetlen agyvelőmmel azonban rájöttem, hogy amikor jómúltkorában a Waigaoqiao környékén kódorogtam benzinkutat keresve (addig-addig irányítgattak ide-oda ezek a jó helyismeretű, segítőkész bennszülöttek, míg sikerült egy óra tévelygés után 95 litert tennem a százliteres tankba) rábukkantam az A20-as feljárójára, azaz meg tudom kerülni a belvárost, át az A8-ra, aztán az A30-ra, és már ott is vagyok az A8-ason, pont Qingpu-nál.
És nem tévedtem el! Javaslom ezt a kis kitérőt mindenkinek, adott esetben még akkor is ha a belváros a cél: gyorsabb mint a hidak vagy a Yanan Lu alagút.

Kis késéssel ott voltam Qingpuban, ellenben a reptéri bekötőút után lépésben haladva a térképet nézegettem unalmamban és rájöttem, hogy itt oltári nagy gebasz lesz, illetve már van is ugye. Amint elkészül a reptér második üteme, meg a bővítések a Waigaoqiao-n (amin hevesen dolgoznak), továbbra is ez a négysávos pálya lesz az egyetlen bekötőút kelet felé (Hangzhou, Suzhou és társai), a Xupu híddal. Ez az a szakasz ahol úgy három-négy éve lehetett utoljára rendes tempóban haladni, azóta szinte egész nap csak lépésben. Legalább két baleset történik minden egyes alkalommal amikor erre járok (most az egyik egy hungarocell-szállító kamion volt, úgyhogy havazott pár száz méteren, a hídon lerobbant egy Santana, feljebb egy koccanás volt), és a helyzet csak durvul.

Ha egy kis esze lenne valamelyik légitársaságnak, Shanghai helyett Suzhou-ba repülne: nemrég bővítették az autópályát négysávosra, Puxi-ra hamarabb be lehet érni abból az irányból, mint a pudongi reptérről.

Ja, amúgy Qingpu-ban is sikerült úgy 15 percet eltöltenem: kiderült, hogy egy fél cipősdoboznyi helyre kellene bezsúfolnom egy kisebb kazán méretű cuccot. Ebben egyébként nagyon jó vagyok, de ebben az esetben semmiképp nem tudtam volna betetriszezni az anyagot a helyére, úgyhogy beprickoltam az ablakot rittyóelhárítóval, betettem egy alkalomhoz illő depressziós zenét, és bevetettem magam az A8 retkes teherautói közé. Hat órával indulás után haza is értem.

Ezután a rendkívül hatékony nap után betettem az Omen-t, erre a közepén elment az áram.

Posted by Guczó at 11:45 PM | Permalink | Comments (0)

Jövő szombaton (december 2-án) ünnepli a YY a tizedik születésnapját.
Itt a meghívó, kíváncsi vagyok milyen lesz a buli - az utóbbi jónéhány évben felé sem jártam a helynek, nemrég vettem csak észre hogy még mindig létezik..

Annak idején (mondjuk 6-8 éve) hétvégenként nem nagyon lehetett beférni, legalábbis a földszinti kocsmába - az alagsori dizsit soha nem is próbáltam ilyenkor, csak azelőtt hogy felkapott lett volna a hely. Az utolsó időkben pedig már a földszintre is horribilis belépőket szedtek (100 RMB volt az utolsó amire emlékszem) úgyhogy elmaradtunk onnan.
A tulaj állítólag még mindig a függönyös fekete Volgájával közlekedik ami akkoriban az egyetlen parkoló autó volt a hely előtt.

Amúgy a YY egyike azoknak a helyeknek amik a pár évvel ezelőtt megjelent Shanghai Baby-ben is szerepelnek - igaz, kicsit kiszínezett formában (a hely női vécéjében kerül sor az egyik jelenetre ami miatt bezúzták a könyvet Kínában, márpedig a YY-ban nem volt női WC, igazából rendes mellékhelyiség sem nagyon).

Posted by Guczó at 11:58 PM | Permalink | Comments (0)

Még mindig nem bírtam előhívni a képeket (újra kellett installáljam az itthoni gépet és a Photoshop nem fogadja el a licenszemet a mocsok, az Adobe supportja pedig valami hihetetlenül megközelíthetetlen), úgyhogy Alinától lopok képet ehhez a megkésett beszámolóhoz:

(előtérben PG és Alina, jobbról Szabi pózolna de nem sikerül neki)

Szóval itt volt nálunk Presser Pici életnagyságban, és volt olyan jó fej, hogy előre leszervezett a helyi népekkel házikoncertet Pekingben és Shanghaiban.

Azért lássuk be, ez meglehetősen világraszóló esemény volt itt számunkra.

Tamás és Dóla nagyon korrektül leszervezte az egészet, össze is jöttünk jó harmincan. Sajnos Pici nem zenélt túl sokat - egyrészt be volt rekedve, másrészt a helyi szakembereknek nem sikerült megküzdeniük a technika ördögeivel -, ellenben egészen éjféltájig ott volt velünk Pici.

Nekem szerencsém volt az előző nap délutánját vele és barátnőjével, Encivel tölteni, amikor elvittem őket egy környékbeli vízivárosba amit nemrégiben fedeztünk föl. Aránylag érdektelen hely - legalábbis a helyi turizmus szempontjából - úgyhogy békésen körüljárható, ráadásul van benne egy múzeummá alakított járási kommuna-központ eredeti állapotukat tükröző irodákkal, egy Mao-jelvény kiállítással, és a községet eredetileg teljesen behálózó bunker-rendszer maradványaival.

A zenéjén nőttem föl (a Loksi meghatározó élményem volt), jártam anno a Tabánba, a Nyugatiban a búcsúkoncert végén gombóc volt a torkomban, de nekem a színpadon valahogy soha nem működött. Zeneileg persze, de valahogy mindig távolinak tűnt, mint személyiség. Kottákba bújó, elvonult szakembernek képzeltem.

Először 1985 március 16-án* találkoztam vele közelebbről a MEN-en, ahová valamilyen számomra érthetetlen okból elhívták Somlóval egy közönségtalálkozóra. Ha jól emlékszem, Gödörnek hívták a kocsmát ahová más délutáni program híján begyürkőzött egy jelentős tömeg és különösebb moderáció nélkül egészen jó beszélgetés alakult ki, ami alatt viszont Presser arcán végig az a fajta kifejezés ült, mint aki épp egy tömegközlekedési balesetet élt át. Somló csacsogott és viccelődött, de Presser nem tudott oldódni. Aztán az volt a fénypont amikor átrongyolt a tömegen egy Ermak hátizsákos fazon (többször találkoztam vele a MEN folyamán, mindig azzal az Ermak hátizsákkal a hátán, utoljára a záró Európa Kiadó koncerten, amikor a színpad előtt törte a tömeget a csővázzal föl-alá pogózva) nekik szögezve a kérdést ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, hogy mit szólnak a feltörekvő punk-zenekarok ignorálásához (és itt elsorolt pár nevet, amikre nem emlékszem), amire Presser kifejtette hogy ők ellenségei mindenfajta agressziónak, akkor is ha az a színpadról jön, és borzasztóan komolynak tűnt.

Utána 1985 május 15. körül* a Népköztársaság úti kínai étteremben mellettünk vacsorázott Erdős doktorral és borzasztóan komolynak tűnt.

Aztán még láttam és hallottam vele interjúkat az elkövetkező években, és mindig borzasztóan komolynak tűnt.

Ehhez képest meg egy rendkívül közvetlen, természetes, jó humorú fazon, aki gördülékenyen anekdotázik megállás nélkül. Kifejezetten élvezetes társaság voltak Encivel.

* Ezekre a dátumokra csak azért emlékszem ilyen pontosan, mert valahogy mindig sorsdöntő eseményekhez kapcsolódtak. Zsúfoltak voltak azok a nyolcvanas évek.
Aztán ott van a Fagifor. Hetedikes lehettem, akkor kaptam az első hokikorcsolyámat (a nagybátyám gyártotta, nem műanyagból)), Debrecenben a csónakázó tó jegén estem-keltem, miközben a "Mindig magasabbra" szólt megállás nélkül (néha bereccsent a tű amikor áttették a lemez elejére), benne az "És jött a doktor", azzal a sorral hogy "..és belém töltött néhány csepp Fagifort", amit nem nagyon értettem, ebből kifolyólag különösebb jelentőséget tulajdonítottam neki. Ezután nem sokkal mentünk meglátogatni a rokonságot Balmazújvárosra, ahol a dédnagyapám polcán fölfedeztem egy üvegcsét, amin az állt feketén-fehéren, hogy "Fagifor". Ez nekem máig nem fér a fejembe.

Posted by Guczó at 6:14 AM | Permalink | Comments (1)

December hatodikán este fél hat körül jön a magyar gyerekekhez a Mikulás! Akinek van kedve csatlakozni, kérem, mihamarabb szóljon, hogy a mikuláscsomagokat és az enni-innivalókat megbeszéljük. A Mikulás-party nálunk lesz (129. The Emerald, 2888 Hunan Road, Kangqiao, Pudong).

Posted by Guczó at 3:40 PM | Permalink | Comments (0)

A minap fedeztem föl az utcánkban egy hirdetést, rajta szép nagyban a telefonszám: 6464-4444:

Temetkezési vállalat.

Posted by Guczó at 12:48 PM | Permalink | Comments (2)

Kapok tegnap egy emailt az egyik partnerünktől, hogy érkezett hozzájuk egy megkeresés Shanghaiból miszerint sok spamet kapnak. Mondom kiváló, az ilyen lead-ekből elég jó valószínűséggel jön üzlet.
Megnézem ki küldte: hát az egyik ügyfelünk. Tudniillik ő úgy gondolta hogy a gépén lévő vírusirtó spam ellen is véd, ezért aztán hozzájuk fordult a problémájával. Még az a szerencse hogy spamszűrőt is forgalmaznak..

No, írok is a csajnak íziben hogy mi a probléma, közben föltúrom a szűrőinket, matatom a logfile-okat, biztosan valamit elcsesztünk mert eddig még nem érkezett ilyen panasz.
Válaszol is a csaj postafordultával, így

Yes, we have got lots of Spam email since two or three month. I would say averagely at least 5 mails per day.

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a csajhoz esik be minden szemét, a címe publikálva van a weboldalukon, ráadásul olyan szervezetről van szó akik úton-útfélen szórják a névjegyeket (egy európai kormányzati szervezetről van szó). Kértem néhány mintát ebből a hi-he-tet-len mennyiségű spam-ből. A fele ilyen fél-legális promóciós levél, pl. a La La Land "hírlevele" amivel hetente többször bombáznak engem is.

Visszaírtam a csajnak hogy véleményem szerint 5 spam naponta aránylag menedzselhető. Erre fölhív, hogy na jó, de néha lassú a website-juk.
És én még azt hittem hogy aránylag jól tudok érvelni.

Posted by Guczó at 2:00 PM | Permalink | Comments (4)

A szokásos picsogás..

Az utóbbi pár hónapban már valóban nem tudom kiszámolni hogy mi a cég létszáma. A sofőrök február óta olyan frekvenciával jönnek-mennek, hogy már az arcukre sem emlékszem, méghogy a nevükre.
Úgy két hete feltűnt például, hogy gyakran üldögél itt egy középkorú nő és mindig lelkesen köszön nekem. Aztán kiderült hogy ő az új sofőr.
Múlt pénteken mondott föl, talán még hó végéig marad vagy valami ilyesmi. Annyira nem baj hogy elmegy; egyszer ültem mellette, nagyon biztonságosan vezet, negyvennél többel soha nem mentünk még külvárosi, töküres utakon sem. Ellenben nagyon kedves és előzékeny, node ugye nem pincérnek vettük föl.

Idén szerintem ez a mami lehetett a hetedik sofőrünk (már nem nagyon tudom követni). Az az érdekes, hogy az utóbbi néhány azzal mondott föl, hogy túl sok a munka - ehhez képest az előző, hosszabb távon nálunk dolgozó fazonok valóban sokat dolgoztak: hetente egyszer-kétszer Kunshanba jártak, éjszakáztak, hétvégeken dolgoztak, ilyesmi. Ezek az újabbak a legritkább esetben túlóráztak, vidékre szinte soha nem kellett menjenek, igazából üldögéléssel és újságolvasással töltötték a nap felét. Ráadásul az utóbbi fél tucat egy triciklit sem tudna rendesen elnavigálni (volt egy fazon, talán a kettővel ezelőtti, aki első nap a parkolóból kihaladva rögtön koccant egyet, utána pedig kb. minden másnap - amikor már éppen el akartuk küldeni, büszkén fölmondott a nagy stresszre hivatkozva. Szerintem kapott egy jó állást valami roncsderbin).

Én nem tudom mi a fene van, nagyon úgy tűnik hogy a Shanghai-iak kezdenek ellustulni. A múltkoriban fölvettünk pl. négy új mérnököt (jó egy hónapos procedúra után): az egyik két nap után szó nélkül eltűnt, a másik egy hét után ment el egy nagyobb céghez - előtte tönkretette az egyik ügyfél szerverét, egy hétig dolgoztam rajta utána -, a harmadik annyira nem értett semmihez és mellette annyira sunyi és lusta volt, hogy hétfőn megfeleztük a fizetését, ezután szerdán egyszerűen felszívódott.

Régen is nehezen találtunk embert, de ennyire azért nem volt gyenge a felhozatal. Amikor három fős volt a cég (jó 8-9 éve), teljesen korrekt mérnököket találtunk különösebb procedúrák nélkül - akik aztán előbb-utóbb leléptek nagyobb cégekhez, teljesen érthető okokból, nem is volt azzal semmi gond. Most viszont nem ez a helyzet: egyszerűen gyenge a felhozatal. Ezt a négy fazont kb. 200 beérkezett jelentkezőből választottuk ki. A fentebb említett harmadik suttyó szakmai tesztje az egyik legjobb volt (mármint relatíve), de őt is hosszas hezitálás után vettük föl, mert Gáborék tesztje nem mutatott semmi jót - ami aztán be is igazolódott (hadd reklámozzam a FitIn-t: rendszeresen használjuk, teljesen megbízható eredményeket ad).
Egyszóval nem hogy javulna a helyzet, de egyenesen romlik. Nem csak nálunk: több ügyfélnél is ezt látni, iparágtól függetlenül. 50-100%-os forgás van szinte mindenhol éves szinten, és ez előbb-utóbb jelentősen meg fogja drágítani a Shanghai-i munkaerőt. Vidéken, gyári munkásoknál persze más a helyzet, node azokat is menedzselnie kell valakinek ugye.

Posted by Guczó at 3:55 AM | Permalink | Comments (1) | TrackBacks (0)

A minap, több mint egy év után (újra) megnyílt a Dongfang metrómegálló. Azaz már nem is így hívják. Átnevezték. Century Avenue lett a becses neve, de kissé keverik ezt is, mert sok helyen nem is ezt, hanem a kínai nevét használják, azaz Shiju Avenune.

Fényárban úszik minden, szép tiszta, rendes metrómegállócska lett ez.
És bár ilyen helyen feltételezném, hogy még egy kínainak sem jut eszébe, azért biztonság kedvéért olvasható az elmaradhatatlan felirat minden oszlopon: "No spitting" :)

Új rendszert követve átneveztek más megállókat is. Úgy látszik újabban már nem a keresztút megnevezése dívik. Nincs többé Middle Henan Lu és Shimen 1 Lu megálló, helyette Nanjing West és Nanjing East nevet kaptak.

Posted by Alina at 11:20 AM | Permalink | Comments (0)

Tegnap hidegfront érkezett a városba, szerdáig 19-20 fokos csúcshőmérséklet és 11-13 fokos esti lehűlés várható.
A hét második felére illetve hétvégére esőt jósolnak.

Posted by Guczó at 12:24 AM | Permalink | Comments (0)

No, végre bekövetkezett.

A Philips-es gárdán kívül nem tudom ki előtt ismeretes: Shanghai legelső drive-in McDonalds-a Waigaoqiao-n van, az ötös kapu mellett. Ha itt járok, elég sűrűn be szoktam vásárolni náluk.
(érdekes egyébként hogy elég sok taxit szoktam látni, úgy tűnik az utasok autóban szoktak vacsorázni).

No, beállok ma is, kivárom a sorom, megállok az ablak előtt, kérek étlapot - ezek kívülről ugye jól követhető folyamatok. Alig kezdem el nézegetni, a mögöttem álló elkezd éktelenül dudálni.
Nagy kő esett le a szívemről; a legelső látogatás óta várok erre, már kezdtem aggódni. Vigyorogva néztem hátra a béemvésre, akinek közben valószínűleg leesett végre hogy hol van, abbahagyta a dudálást és nézett a semmibe üres tekintettel, nehogy véletlenül elkapja a szempillantásomat.

Posted by Guczó at 4:59 PM | Permalink | Comments (0)

A Kultúrkommandóval elmentünk végre Shanghai egyik olyan fölfedezetlen részére, ahol még soha nem jártam. Naja, nekem a Suzhou Creek-től északra eső részek külföldnek számítanak..

Hankou délkeleti részét, aminek többé-kevésbé közepén található az Ohel Moishe zsinagóga, Shanghai zsidónegyedeként emlegetik.
Ez abból a szempontból helytálló, hogy valóban sok európai menekült zsidó élt itt a harmincas-negyvenes években, de pontosabb lehet a korabeli megnevezés, amely szerint itt terült el a "Kis Ausztria".

Magát az Ohel Moishe zsinagógát 1907-ben építették az Oroszországból menekülő askenázi (a X. század körül Európába költözött és a középkorban Kelet-Európában megtelepedett) zsidók, hozzávetőleg 700 család költözött Shanghaiba a századforduló környékén. Őket követte a bolsevik forradalom után egy második hullám, majd a harmincas-negyvenes években a németországi és kelet-európai zsidóüldözések nyomán egy harmadik.

1904 és 1939 között három zsinagóga épült Shanghaiban.
A japánok 1937-ben foglalták el Shanghai-t, és az akkoriban elmaradott "nyomortanyának" számító Hongkou kerületet jelölték ki a hontalan státuszú menekültek lakóhelyéül. Egészen 1941-ig engedélyezték a menekültek szabad beáramlását és letelepedését.
(Hogy ki és hogyan és miért nyomorgott vagy sem, arról majd még írok ha időm engedi, egyelőre legyen elég annyi, hogy bármelyik házban ellaknék most azok közül amiket ott láttunk)

A Shanghai-i zsidó menekültekről és az itt töltött éveikről könyvek százai szólnak, ehhez képest a zsinagógában a nagy fontosságú kiállítás egyszerűen kutyafasza. Van kb. nyolc tabló, darabonként 4-5 fényképpel és valami hozzávetőleges dumával, aztán egy "olvasószoba" ahol leginkább néhány kiadványt árusítanak és bemutatnak egy dokumentumfilmből egy tízperces darabot, oszt jóvan.
Az egész hely rendkívül pontosan tükrözi a kínai menedzsment miszerűségét: félig-meddig karbantarott termek (fele bezárva), retkes irodák a félreeső szobákban, szomorú és igénytelen az egész.

Abban teljesen biztos vagyok, hogy az itt élt népek illetve leszármazottaik simán tudnának finanszírozni egy korrekt múzeumot és dokumentumtárat - nyilvánvalóan a kormányzattal nem sikerült egyezségre jutni, akiknek adott esetben nem lenne ínyére olyan információkat is közzétenni amik esetleg kínos kérdéseket vethetnek föl (márpedig ezek számosak lehetnek, ha csak azt vesszük például, hogy nem Kína engedte be a zsidó menekülteket hanem a külföldiek, nem Kína területére hanem a koncessziókra (ráadásul a japánok jóvoltából), miszerint Kínának a zsidómentéshez kábé annyi köze van, mint középparasztnak a beszolgáltatáshoz).
Ezt az elméletet látszik igazolni a környék állapota: pár éve pl. még megvolt a korabeli Vienna Cafe portálja, a helyén ma egy éjjel-nappali bolt terpeszkedik. A letagadhatatlan, még meglévő épületek valószínűleg megmaradnak, de arra esély sincs hogy a környék hangulatát megőrízzék.

Ja, a zsinagóga. 50 RMB a beugró, ki ne fizessétek ha arra jártok, kidobott pénz. Az égegyadta világon semmit nem ad sem a zsinagóga, sem a múzeum, ne dagasszátok a "múzeumkezelő" sutyerákok zsebét.

Posted by Guczó at 10:16 PM | Permalink | Comments (0) | TrackBacks (1)

Ma délután meglátogattuk a Nanpu Bridge-et a Kultúrkommandóval.

Puxi-ról lehet fölmenni - habár a két hídfő mindkét oldalán van feljárat -, a híd lábánál lévő buszpályaudvar mellett. Reggel 10-től délután fél ötig van nyitva, a liftezésért 5 RMB-t szednek, ami teljesen rendben van a Lupu Bridge 68 RMB-jéhez képest.
Sajnos a híd délnyugati oldalára engedik a népet (azaz nem Pudong látványosabb része felé), bár az adott időjárási viszonyok között ennek különösebben nem volt jelentősége.

A lift érdekes módon 5 szinten áll meg, ebből ugye a legfelső maga a híd, eggyel alatta ismét van egy terasz (amire nem mentünk ki), az alatta lévő két megállóban nagy vasajtók vannak lakattal úgyhogy nem tudni ott mi van - igaz, egyik sem volt lezárva csak becsukva, de nyuszik voltunk és nem nyitottuk ki.

Egy-két órát megér, de inkább reggel érdemes menni. Teszek majd föl fényképeket.

Posted by Guczó at 9:01 PM | Permalink | Comments (2)