A végeken
Már megint a Waigaoqiao-ra vetett a sors ma délután.
Nagyon jól sikerült nap volt egyébként: jó másfél-két óra alatt értem ki, egy kb. tíz perces beszélgetés miatt rángatott ki az egyik látogatóban lévő amerikai sutyerák. Na jó, nem tudhatta hogy nekem ez ekkora szívás, kicsit meg is szeppent amikor vérben forgó szemmel kérdeztem tőle hogy "Ennyi?". Rendben, inkább úgy hangzott hogy "ENNYI?!?!"
Azt meg végképp nem tudhatta, hogy nekem egy óra múlva Qingpuban lenne jelenésem, ami a körülményeket tekintetbe véve nem tűnt túlzottan reálisnak.
Aztán ugye ott volt még a hangulati elem: taxizni is útálatos dolog ilyen szürke, esős, nyálas időben, a csúcsforgalom közepén, vezetni meg aztán ne tudjátok meg. Az ember egyszerre álmos, ideges és végtelenül életunt, azaz dudálni nincs ereje, káromkodni már nem tud önmaga számára is élvezetes tempóban, csak ül némán és forr benne a düh hogy mi a francot tolakszik itt nekem ez a suttyó QQ a Snoopy-s kormányhuzattal, kiszállok, letépem az összes Garfieldet az ablakodról és a szádba tömöm!
Lengőajtó volt úgyhogy nem sikerült látványosan bebasznom magam után (persze nem vettem észre hogy az, majdnem sikerült is hátbavágnom magam, úgy kellett félreugranom, megtörve a drámai feszültséget).
Fékezhetetlen agyvelőmmel azonban rájöttem, hogy amikor jómúltkorában a Waigaoqiao környékén kódorogtam benzinkutat keresve (addig-addig irányítgattak ide-oda ezek a jó helyismeretű, segítőkész bennszülöttek, míg sikerült egy óra tévelygés után 95 litert tennem a százliteres tankba) rábukkantam az A20-as feljárójára, azaz meg tudom kerülni a belvárost, át az A8-ra, aztán az A30-ra, és már ott is vagyok az A8-ason, pont Qingpu-nál.
És nem tévedtem el! Javaslom ezt a kis kitérőt mindenkinek, adott esetben még akkor is ha a belváros a cél: gyorsabb mint a hidak vagy a Yanan Lu alagút.
Kis késéssel ott voltam Qingpuban, ellenben a reptéri bekötőút után lépésben haladva a térképet nézegettem unalmamban és rájöttem, hogy itt oltári nagy gebasz lesz, illetve már van is ugye. Amint elkészül a reptér második üteme, meg a bővítések a Waigaoqiao-n (amin hevesen dolgoznak), továbbra is ez a négysávos pálya lesz az egyetlen bekötőút kelet felé (Hangzhou, Suzhou és társai), a Xupu híddal. Ez az a szakasz ahol úgy három-négy éve lehetett utoljára rendes tempóban haladni, azóta szinte egész nap csak lépésben. Legalább két baleset történik minden egyes alkalommal amikor erre járok (most az egyik egy hungarocell-szállító kamion volt, úgyhogy havazott pár száz méteren, a hídon lerobbant egy Santana, feljebb egy koccanás volt), és a helyzet csak durvul.
Ha egy kis esze lenne valamelyik légitársaságnak, Shanghai helyett Suzhou-ba repülne: nemrég bővítették az autópályát négysávosra, Puxi-ra hamarabb be lehet érni abból az irányból, mint a pudongi reptérről.
Ja, amúgy Qingpu-ban is sikerült úgy 15 percet eltöltenem: kiderült, hogy egy fél cipősdoboznyi helyre kellene bezsúfolnom egy kisebb kazán méretű cuccot. Ebben egyébként nagyon jó vagyok, de ebben az esetben semmiképp nem tudtam volna betetriszezni az anyagot a helyére, úgyhogy beprickoltam az ablakot rittyóelhárítóval, betettem egy alkalomhoz illő depressziós zenét, és bevetettem magam az A8 retkes teherautói közé. Hat órával indulás után haza is értem.
Ezután a rendkívül hatékony nap után betettem az Omen-t, erre a közepén elment az áram.