Ohel Moishe zsinagóga és környéke
A Kultúrkommandóval elmentünk végre Shanghai egyik olyan fölfedezetlen részére, ahol még soha nem jártam. Naja, nekem a Suzhou Creek-től északra eső részek külföldnek számítanak..
Hankou délkeleti részét, aminek többé-kevésbé közepén található az Ohel Moishe zsinagóga, Shanghai zsidónegyedeként emlegetik.
Ez abból a szempontból helytálló, hogy valóban sok európai menekült zsidó élt itt a harmincas-negyvenes években, de pontosabb lehet a korabeli megnevezés, amely szerint itt terült el a "Kis Ausztria".
Magát az Ohel Moishe zsinagógát 1907-ben építették az Oroszországból menekülő askenázi (a X. század körül Európába költözött és a középkorban Kelet-Európában megtelepedett) zsidók, hozzávetőleg 700 család költözött Shanghaiba a századforduló környékén. Őket követte a bolsevik forradalom után egy második hullám, majd a harmincas-negyvenes években a németországi és kelet-európai zsidóüldözések nyomán egy harmadik.
1904 és 1939 között három zsinagóga épült Shanghaiban.
A japánok 1937-ben foglalták el Shanghai-t, és az akkoriban elmaradott "nyomortanyának" számító Hongkou kerületet jelölték ki a hontalan státuszú menekültek lakóhelyéül. Egészen 1941-ig engedélyezték a menekültek szabad beáramlását és letelepedését.
(Hogy ki és hogyan és miért nyomorgott vagy sem, arról majd még írok ha időm engedi, egyelőre legyen elég annyi, hogy bármelyik házban ellaknék most azok közül amiket ott láttunk)
A Shanghai-i zsidó menekültekről és az itt töltött éveikről könyvek százai szólnak, ehhez képest a zsinagógában a nagy fontosságú kiállítás egyszerűen kutyafasza. Van kb. nyolc tabló, darabonként 4-5 fényképpel és valami hozzávetőleges dumával, aztán egy "olvasószoba" ahol leginkább néhány kiadványt árusítanak és bemutatnak egy dokumentumfilmből egy tízperces darabot, oszt jóvan.
Az egész hely rendkívül pontosan tükrözi a kínai menedzsment miszerűségét: félig-meddig karbantarott termek (fele bezárva), retkes irodák a félreeső szobákban, szomorú és igénytelen az egész.
Abban teljesen biztos vagyok, hogy az itt élt népek illetve leszármazottaik simán tudnának finanszírozni egy korrekt múzeumot és dokumentumtárat - nyilvánvalóan a kormányzattal nem sikerült egyezségre jutni, akiknek adott esetben nem lenne ínyére olyan információkat is közzétenni amik esetleg kínos kérdéseket vethetnek föl (márpedig ezek számosak lehetnek, ha csak azt vesszük például, hogy nem Kína engedte be a zsidó menekülteket hanem a külföldiek, nem Kína területére hanem a koncessziókra (ráadásul a japánok jóvoltából), miszerint Kínának a zsidómentéshez kábé annyi köze van, mint középparasztnak a beszolgáltatáshoz).
Ezt az elméletet látszik igazolni a környék állapota: pár éve pl. még megvolt a korabeli Vienna Cafe portálja, a helyén ma egy éjjel-nappali bolt terpeszkedik. A letagadhatatlan, még meglévő épületek valószínűleg megmaradnak, de arra esély sincs hogy a környék hangulatát megőrízzék.
Ja, a zsinagóga. 50 RMB a beugró, ki ne fizessétek ha arra jártok, kidobott pénz. Az égegyadta világon semmit nem ad sem a zsinagóga, sem a múzeum, ne dagasszátok a "múzeumkezelő" sutyerákok zsebét.