Shanghai Kurír

Nekiindultam a szokásos fotósáruháznak a Dalien Lu környékén. Egy darabig csámborogtam a környéken, míg rájöttem, hogy az a nagy ledózerolt pusztaság valóban magába szippantotta azt a négy emeletes áruházat, amiben én három hónappal ezelőtt még gúvadt szemmel nézelődtem (legutóbb jól fölkészültem és sem hitelkártyát sem elegendő készpénzt nem vittem magammal, nehogy kísértésbe essek). Volt-nincs, de annyira, hogy még a helyét sem ismerni föl.

Sebaj, van ez így errefelé hogy az ember megebédel valahol, aztán vacsorára már sík terepet talál az étterem helyén - átmentem az vasútállomás melletti hasonló fotósbazárhoz, ahol még soha nem jártam ugyan, de vészhelyzetre be volt tartalékolva - fölállványozva, szétszedve, kibelezve.
Pánikba esve mentem haza, hogy nekem már sose lesz állványom.

A minap sikerült rábukkanni végre hogy hová költöztek ezek a kilakoltatott boltok: a Xing Guang Photographic Equipment City (星光摄影器材城) az észak-déli gaojia (Lu Ban Lu) és a Xie Tu Lu sarkán van.
Ráadásul a régi bolttal ellentétben - ami valahogy délután ötkot zárt - ez este kilencig nyitva van.

Amúgy végül nem vettem állványt magamnak karácsonyra, pedig végigbogarásztuk az egész épületet Ákossal. A boltok sokaságától függetlenül eléggé szegényes a választék - ahogy ez lenni szok az efféle kínai boltcentrumoknál, mindenki tutira megy és ugyanazt árulja, a ritka kivételelek pedig vagy marhaságot tartanak, vagy elszállt árakkal dolgoznak. Van például egy elég nagy üzlet ami kizárólag Kang Rinpoche márkájú fejeket árul - a büdös életben soha nem hallottam még a márkáról, valami kantoni cég, de aranyárban mérik.