Mese sajt
A szomszédos kisboltban találtam a minap:

Én a népszerű vélekedéssel ellentétben nem tartom Kádár bosszújának a Mese sajtot (ellentétben a Pajtás újsággal és a takarékbélyeggel) bár az első néhány példányt valóban hányingerrel küszködve kellett letuszkolnom, ugyanúgy, ahogy az első kokakólákat és Túró Rudikat is, nem beszélve az egyedfejlődésem újabb, eddig beláthatatlan szakaszát nyitó Unicumról* - de aztán kifejezetten megkedveltem. Lássuk be: az ízvilága majdnem ott van mint egy rendesen megrágott Túró Rudinak, korrekt édes-savanyú, loncsos-lompos élmény.
A képen látható termék nyomába sem ér az igazi Mese sajtnak. Kezdjük ott hogy kenyérre tervezték ilyen kvázi-szeletelt szögletes kiszerelésben a szeletelt szögletes kenyér méretében, azaz fogyasztásra teljességgel alkalmatlan; ki látott már olyan kiskölyköt aki kenyérre kente a Mese sajtot ahelyett hogy az arcába tömte volna, önmagát és közvetlen környezetét barnásra ragacsozva? de pláne, mit lehet egy mesesajtos kenyér alá vagy fölé tenni a kenyérre, hacsak nem vagyunk a fúziós konyha hívei és vacsorára szilvalekváros homárt készítünk lecsós-spenótos mókuslábszárral?
Egyáltalán, ezeknek a műanyag sajtoknak mind van valami megfogalmazhatatlan mellékíze. Persze azzal kapcsolatban sincsenek illúzióim hogy az ömlesztett sajtok miből készülnek, de mintha annak idején nem érezte volna úgy az ember hogy egy vegyészlabort vesz a szájába.
Úgy szoktam tesztelni az ilyen gyanús termékeket hogy Misa macskát magára hagyom velük pár pillanatra. Ha belepiszkál, akkor van esély rá hogy fogyasztásra alkalmas - ezt a gyógymesesajtot fitymáló tekintettel körbejárta, csak a zacskóját nyalogatta meg kicsit (a tapasztalat azt mutatja hogy a friss műanyag az ő gandzsája).
Úgy nézem hogy megint megjelent otthon, legközelebb kipróbálom.
Hogy itt Kínában kire gondoltak célpiacként azt elgondolni sem tudom. A kínai ugye nem eszik sajtot (bár ezt most megdönteni látszik a legutóbbi élményem a pudongi Carrefour-ban, ahol a méretes sajt-gondola előtt többen is válogattak), ez a csokoládés variáció meg szerintem kifejezetten perverznek tűnhet.
Persze lehet hogy pont ez az üzleti modell.
________________
* ahogyan Jay Allen, a MovableType termékmenedzsere megmondta a frankót pár évvel ezelőtt, amikor még Budapesten nyomta az ipart:
I've singlehandedly raised the price of beer (my choice: Dreher Classic, a great lager) and had enough Unicum to actually make it taste good. It also cured my cough which was a surprising but much appreciated side-effect.
Comments
Ha jol emlekszem, 97-98 kozott Pekingben kaphato volt CSokis-teszta gyorsleves formajaban. (a csomagolason rajzolt szines gyerekek ugraltak) Mivel akkor meg nem arultak a boltokban csokis ropit, igy a szobatarsam ezt ropogtatta nyersen illetve fozetlenul. Raadasul az volt a meggyozodese, hogy a hasznalati utasitas ellenere ezt nem kell megfozni, hanem csak naturban ragcsalni :-) Eheto volt, jonak azert nem mondanam. Akkoriban inseges csokihianyos idok jartak a kollegiumban. Lehet, hogy meg most is aruljak? Sosem foztuk ki, mert az mar sok lett volna a jobol! :-)
Posted by: LaoGeng | December 22, 2006 4:06 AM