Rekord, ugyan már
A múltkorival kapcsolatban azt hallottam a minap hogy igen messze voltam én a rekordtól: volt már rá eset hogy több év után került elő egy külföldi valahonnan az ország mélyéből hogy izé, menne haza, de kicsit lejártak a papírjai.
Hat éve.
Merthogy egy tibeti kolostorban volt.
Aztán ugyanúgy ahogy érkezett, felszívódott ismét, papirosok nélkül.
Egy hasonló elvonulóval én is találkoztam itt Shanghaiban pár évvel ezelőtt: egy dán gyerek volt ha jól emlékszem, csak ő nem hat évre hanem 3-4 hétre és nem kolostorba hanem a Fudan környéki kocsmákba vonult el papírok nélkül. Egy-két évvel később találkoztam vele, úgy tűnik nem toloncolták haza.
No, az én papírjaim mindenesetre elintéződtek.
Valami obskurus helyre kellett menni ügyintézni, ahonnan átküldtek a szomszéd épületbe - zárt ajtó, bent töksötét. Csöngetésre egy szakácsnő bújt elő (tíz-fél tizenegy lehetett) hogy kit keresünk. Betessékelt egy retkes irodába (tényleg, látott már valaki olyan hivatali irodát Kínában, ahol nem áll ujjnyi vastag por mindenen, csikkek itt-ott, szamárfüles papírok, repedt asztalüvegek, tealevéllel mintázva?) ahol küszködött rendesen a légkondi nem csak nem bírta tartani a tempót a tárva-nyitva álló ajtóval (tényleg, látott már valaki olyan hivatalt Kínában ahol nem az utcát hűtik-fűtik?).
Teljesen korrektek voltak, végül "csak" 3000 RMB-be fájt az egész ügy. No persze itt is van egy kis presztízsharc: elmondták vagy kétszer hogy csak itt Puxi-n ilyen jó fejek, odaát Pudongon bezzeg ötezer lenne. Közben klikkelgetett-pötyögtetett az intraneten: a nyitóoldalon nem bírta megállni a fejlesztő cég hogy ne ússzon föl-alá néhány gif meg ne pörögjön két-három flash. A pasi türelemmel kivárta hogy lejöjjön minden, majd beírta a jelszavát: 8 darab egyforma számjegy volt, van egy tippem melyik :)
Elképesztően gagyi az alkalmazás egyébként: kb. minden második mezőnél felugrott egy teljes képernyős ablak - így távolról nem tudtam megítélni hogy hiba- vagy csak figyelmeztető-üzenet volt, de tíz karakternél és egy gombnál nem volt több rajta. Aztán amikor kész volt minden, szépen kinyomtatta fröcsis nyomtatón (ami kissé meglepő elmaradottságot mutat a közlekedésrendészet infrastruktúrájához képest), majd elkezdtem aláírogatni. Minden lap tetején "Untitled document" az alján meg a tmp könyvtár..
Miután ezzel megvoltunk, előszedett egy A3-as alakú négypéldányos füzetet, és szép akkurátusan átvezette a kinyomtatott oldalak tartalmát erre, két példányban (ti. két darab A4-es oldal állt katonásan egymás mellett), majd minden - 7x4 azaz 28 - oldalra 4db pecsét került.
Ezekhez lettek csatolva a fentebb kinyomtatott papirosok valamint az útlevelem és egyéb papirosaim másolatai, aztán az egész MÉH-telep szép akkurátusan begyűrve egy fiók aljába.
(annyira régen volt már alkalmam így folyamatában végignézni egy hivatalnokot - ellentétben a pár évvel ezelőtti gyakorlattól - hogy muszáj volt megosszam az élményt :))
Aztán még igazolványképet is kellett csinálni - ez eléggé szürrealisztikus volt: az udvaron áll egy egészen szofisztikált automata (audiovizuális menü, válasszam ki a menün hogy mekkora képet kérek, hány példányban, színeset v. fekete-fehért, állítsam be a fejem a kör közepébe, beszámol hogy "akkor most exponálni fogok, 1-2-3", a három expozícióból válasszam ki a legjobbat, kész vagyunk köszönjük), mindez ömlő esőben, vízben tocsogva, nyakig kabátban dideregve, hülye testtartásban, hogy a piros körben maradjon az ábrázatom az anhui-i testmagasságra tervezett berendezésben - aztán vissza az irodába, ahol ebédidőben egy nő tartotta a frontot.
Egy feltűnően dekoratív (tippem szerint) filippinó csaj volt az egyetlen ügyfél előttem, épp azon méltatlankodott hogy miért csak egy hetes hosszabbítást kap a vízumára. Valószínűleg egy hosszasabb beszélgetés végét csíptem el: a hivatalnok csaj csak annyit mondott: "mert így döntöttem", aztán drámai csend, recseg a sornyomtató, "Itt írja alá".
(valószínűsítem hogy bárzenész vagy valami ilyesmi lehetett a csaj, akiknek mindig eléggé gázos papírjaik vannak)