Rekord
Már hiába is mondom hogy nem szándékos volt, az iroda népétől csak azt hallom vissza hogy bekerülök a Guiness rekordok könyvébe. Pedig ha nem terveztem volna hazamenni karácsonyra, még egy darabig nem derült volna ki hogy jó két hónapja lejárt a tartózkodási és a munkavállalási engedélyem.
Előbbit napi 500 RMB-vel számolják, amiből szép kis összeg jön ki - valami oknál fogva azonban a büntetés összege 5000 RMB-ben van maximálva, úgyhogy másfél hónapja költségmentesen vagyok illegális bevándorló Kínában.
Utoljára úgy tíz-tizenegy évvel ezelőtt esett meg velem hasonló csúfság, akkor szimpla adminisztrációs félreértések miatt. Kevesebb mint egy héttel lógtam túl a pecsétes határidőn, de akkoriban ez napi 700 RMB-ben lett volna, ami egy mozdulattal nincstelenné tett volna, így kapaszkodnom kellett de erősen. Egy komoly probléma volt csak, hogy addigra túszul ejtették az útlevelemet.
Azokban az ősidőkben még a Hankou Lu-n volt ez a bevándorlási és laowai-kotrolláló iroda egy régi villában, ahol minden engedély-hosszabbítás és egyéb ügyintézés legalább egy napos elfoglaltság volt, amit kizárólag személyesen lehetett intézni.
A mísz ügyintézők kapva kaptak az esetemen, összefutott a sok egyenruhás, aztán amikor kötöttem az ebet a karóhoz hogy márpedig én félreértés áldozata vagyok, akkor végül kijött egy civilruhás ám pöffeszkedő, főnöknek tűnő alak a hátsó irodákból, kiabált velem kicsit, vitatkoztunk egy-két órát, aztán RY valahogy kitárgyalta vele hogy jó, nem kell kifizetni azt a csillagászati összeget, de akkor most írjam alá ezt a megrovást - és az orrom alá nyomott egy több oldalas kínai papirost.
Mondom mi ez, tessék nekem lefordítani. Nem, írjam csak alá, kopogtatta Döbrögi a szép, jó centis kisujj-körmével a rubrikát. De nem. De igen. De nem.
Ezzel elvoltunk egy darabig, végül aztán behívott az irodájába (akkor már jó tucatnyian álltak körül bennünket, pláne az összes várakozó külföldi kíváncsian fülelt), és mintha mi sem történt volna az előző pár órában, teljesen normális hangon, szinte kedvesen elmondta még egyszer hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen, vegyem föl a papirosaimat a pultnál, viszontlátásra.
Namost azóta legalább kétszer költözött ez a bizonyos iroda, de attól tartok, precízen karban lett tartva azóta is a dossziém. Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket.
Egyébként meg pontosan ennek az egyszerűsödött ügymenetnek köszönhetem hogy sikerült túllépjek minden határt: az utóbbi 6-7 évben már be sem kellett menjek ezekbe a hivatalokba, csak annyi történt, hogy a titkárnőnk elkérte az útlevelemet meg a tartózkodási és munkavállalási engedélyemet, aztán egy-két nap múlva visszaadta - erre úgy két-három havonta egyébként is sor szokott kerülni ilyen-olyan ügyekből kifolyólag, úgyhogy sokszor észre sem vettem hogy meghosszabbítódott aminek meg kell.
No nem mintha visszasírnám a Hankou Lu korát.