« February 2007 | Main | April 2007 »

March 26, 2007

Magyar Fa

Katt a képre a nagyobb vváltozatért!

Egy éves szervezkedés után vasárnap délután 2-kor elültettük a Shanghai-i Magyar Fát!
Tamásnak köszönhetően a város legközepén, a People's Park egyik tisztása mellett ereszthettünk gyökeret, a Barbarossa teraszáról követhetjük ezek után csemeténk fejlődését.

A szingapúriaknak már vagy öt-hat éve van fájuk, tőlük loptuk az ötletet tulajdonképpen - nekik könnyű piknikelni járni mellé (a botanikus kertben van, szemmel láthatólag nyugis környéken), nekünk maradni fog a Barbarossa, meg a vasárnapi szerelempiac szomszédsága.

Már most hatméteres a kicsike, nem az a kis törékeny csemete mint a szingapúri kollégája :). Ennek megfelelően nagy kertészkedés szóba se jöhetett; munkagép ásta ki a gödröt, daru rakta bele a fát előző nap, mi vasárnap délben csak mintegy jelképesen szórtuk rá a maradék földet, úgy kellett takarékoskodni hogy maradjon mindenkinek egy fél lapátra való.
Azért ilyesmire még öt-hat évvel ezelőtt sem mertem volna gondolni, hát még tizenhárom éve (ja, múlt pénteken volt az évfordulóm) amikor Csabin meg rajtam kívül egy magyarról tudtunk valahol a Fudanon, de az se került elő*. Hozzátartozókkal, meghívottakkal együtt több mint harmincan voltunk, még úgy is hogy többen nem tudtak eljönni a helyi magyarok közül.

Fényképek

* Igen, Zsombor volt az. Fél évre rá jött Henrik meg Edit, előbbi visszajött most a kép kedvéért ;), ott bújkál valahol a bal oldalon.

March 21, 2007

Hippi a Bundon?

Hoppsza.
Rendőrök szednek ki egy meztelenül fürdőző csajt a Bund szökőkútjából.

March 6, 2007

Ez már túlzás

Ma reggel egy órán keresztül havazott.
Tegnapelőtt óta jeges szelek járnak a városban, napközben is 2-3 fok van.
A francnak jöttem én vissza Malajziából..

March 3, 2007

Court TV+

No akkor a legutóbbi perünk története.

A leányzó (az egyszerűség végett nevezzük Angel-nek) látszólag hirtelen indíttatásból fölmondott úgy egy éve.
Rendben átadta az átadandót, minden rendben is volt - úgy két hétig.
Egyszercsak kapunk egy ajánlott levelet a csajtól, amelyben vázolja a követeléseit. Nafene.

Lássuk az előzményeket:
Kínában az otthonihoz hasonló rendszerben van egyfajta TB-járulék, de ennek nem egyértelmű a szabályozása - mivel ugye itt nem ingyenes az egészségügyi ellátás, a nyugdíjbiztosítás pedig teljességgel ködös számomra.
Mindenesetre van egy minimum TB, amit köteles fizetni a cég, a többi pedig megállapodás kérdése.
A kötelező részen persze minden cég úgy spórol ahogy tud, aztán meg úgy védi le magát a munkáltatói szerződésekkel ahogy tudja.
Ebben a szellemben állapodtunk meg a csajjal ilyen-olyan arányokkal, szóban. Aztán amikor arra került a sor hogy aláírja a munkaszerződését, soha nem ért rá éppen. Így ment ez egészen a felmondásáig. (Emiatt távozott tőlünk az akkori HR-manager)

Felmondása után ez ütött vissza: azzal fenyegetőzött, hogy följelent minket a TB-nél (azokért a pénzekért, amiket ő zsebbe kapott) ha nem fizetünk ki neki még két havi munkabért.
Mondtuk neki hogy EZT kapja be. Nyilvánvaló zsarolásról volt szó: egy perrel az égvilágon semmit nem nyerhet, csak veszíthet, ugyanis ha bebizonyítja hogy a (nem aláírt) szerződése többről szól mint amivel hivatalosan be volt jelentve, az elmaradt járulék felét mi, felét ő fizeti be. Tudta hogy nekünk idő (=költség) egy ilyen per, neki viszont ott volt a ráérő, üvöltözésben jártas mama, akit rá lehetett mozdítani a feladatra. Ráadásul régóta készült tudatosan erre az egészre.

A beintés után vált bizzarrá az egész eset: egyik nap berongyolt az irodába Angel családja a mamával az élen (öten), rárontottak RY-ra a szobájában, végül rendőröket kellett kihívni hogy eltávolítsák a famíliát.
Aztán a per folyamán (ahol a csaj soha nem jelent meg, csak az anyja és bő rokonság) volt minden, ami kell; még a bírót is megfenyegették, a saját embereinket meg ott helyben, a bíróság színe előtt.
Nálam akkor ment ki a biztosíték amikor elkezdtek azzal zsarolni bennünket, hogy följelentik RY-t mert illegálisan együtt él velem (a hatályos törvények szerint Kínában még mindig büntetendő a 'vadházasság', bár ez már inkább csak papíron működik - ellenben papír szerint RY-t lecsukhatnák engem meg kiutasíthatnának az országból)
Sajnálom hogy nem mehettem el egy ilyen színjátékra - bár lehet hogy pofánvágtam volna valakit, és ez feltétlenül rossz fényt vetett volna ránk.

Így utólag derültek ki a szaftosabb részletek, amiktől egészen regényes lesz a történet: a csaj az előző munkahelyét tökéletesen azonos körülmények között hagyta el, szintén per volt a vége (nem tudom milyen erdeménnyel). Miután lelépett tőlünk, rögtön volt új munkahelye (ezt ebből a kiváló adatbázisból derítettük ki), ahonnan két hónap múltával távozott, és azóta sincs regisztrált munkahelye a TB-nél.
Aztán a legjobb: a bíróságon bemutatott egy hangfelvételt, amit felmondás előtt úgy egy hónappal készített egy beszélgetésről a balfácán (azóta távozott) HR-menedzserünkkel.

Fellebbezések után a per eredménye döntetlen lett, miszerint mind nekünk, mind neki be kellett fizetnünk pár ezer RMB-t a városi TB-nek. Nekünk ez (nettó) kevesebb mint amit ki akart zsarolni tőlünk, ő ellenben feltétlenül rosszabbul jött ki a dologból mintha szépen békésen elment volna a francba.

Ennek megfelelően még följelentettek bennünket az adóhatóságnál is, három napig molyoltak a csajok a papirosokkal. Nem találtak semmit.
Ezután följelentettek bennünket a vámhatóságnál, ahol nem sikerült semmiiféle bizonyítékot fölmutatniuk (pedig a csaj szorgalmasan gyűjtötte a hozzá eljutott információt hónapokon keresztül).

A magyar virtus afelé orientálódik ugye, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is.
A Shanghai-i virtus azt mondja, hogy nem baj ha megdöglik a tehenem, ha a szomszédnak kettő döglik meg ettől.

March 2, 2007

Court TV

Ha jól számolom, ez lesz a hatodik pere a cégünknek, röpke három éven belül.
Az első négyet megnyertük, a legutóbbi nemrégiben zárult döntetlen eredménnyel - azt hiszem még nem írtam róla, majd alább, mert érdekes.

Ez a legfrissebb mérhetetlenül Shanghai-i történet.
A legutolsó, aránylag hosszú időt nálunk töltő recepcióslány, a "szemeinél már csak a mellbősége nagyobb" Kitty - aki egyébként nagyon kedves, ám kissé butuska lány volt - távozása után gyors egymásutánban jött-ment néhány utódja, olyan sebességgel, hogy volt akivel konkrétan nem is találkoztam. Aztán megragadt egy, akinek most hirtelen nem jut eszembe a neve.

Rendkívül gyenge munkaerő volt, ami annyira nem is zavaró egy recepciósnál, viszont ez a csaj rekordott döntött csoszogásban. Ugye a kínai csajok kilencven százaléka csoszog (gyanúm szerint ez még az elkötöttlábú menyecskék idejéből visszamaradt szekszepil), de ez a csaj képes volt gumitalpú tiszacipőben a konyhakövön is csoszogni. Nem viccelek.
Egyetlen szempontból volt kétségbevonhatatlan tehetség: a céges karaokézáson mindenkit vert.

No, még valamikor február elején, amikor már épp lejárt a próbaideje és más nem lévén megkötöttük vele a munkaszerződést, valami hosszas, itt nem részletezendő hazugságba keveredett, aminek az lett a vége, hogy megengedtük neki hogy fölmondjon. Szépen rendben el is ment, még a szokásos anyázás is elmaradt.

Erre ma kapunk egy hivatalos levelet a munkaügyi bíróságról, hogy beperelt minket a csaj, mondván hogy lógunk neki egy havi bérével, mivel mi egyoldalúan fölmondtunk neki.
Mindezt úgy, hogy itt van nálunk lefűzve az általa írt (és aláírt) felmondólevél.

Nyilván az lenne a legegyszerűbb megoldás (és ezek az emberek pontosan erre bazíroznak) hogy adjunk neki valami zsét, még mindig olcsóbban jövünk ki mint a bíróságra rohangászással, papirosok gyártásával, stb. - viszont ha ez kitudódik (márpedig kitudódik, a Shanghai-i ember lételeme a pletykálás és cégügyekben turkálás) akkor nincs megállás, boldog-boldogtalan perrel fog fenyegetőzni.
Tehát bíróságra megyünk ismét. Úgy néz ki hogy én leszek a tanú, hogy a csaj nem személyes fenyegetés alatt írta alá a felmondólevelet (mert ez a vádpont, egyéb híján).