No akkor a legutóbbi perünk története.
A leányzó (az egyszerűség végett nevezzük Angel-nek) látszólag hirtelen indíttatásból fölmondott úgy egy éve.
Rendben átadta az átadandót, minden rendben is volt - úgy két hétig.
Egyszercsak kapunk egy ajánlott levelet a csajtól, amelyben vázolja a követeléseit. Nafene.
Lássuk az előzményeket:
Kínában az otthonihoz hasonló rendszerben van egyfajta TB-járulék, de ennek nem egyértelmű a szabályozása - mivel ugye itt nem ingyenes az egészségügyi ellátás, a nyugdíjbiztosítás pedig teljességgel ködös számomra.
Mindenesetre van egy minimum TB, amit köteles fizetni a cég, a többi pedig megállapodás kérdése.
A kötelező részen persze minden cég úgy spórol ahogy tud, aztán meg úgy védi le magát a munkáltatói szerződésekkel ahogy tudja.
Ebben a szellemben állapodtunk meg a csajjal ilyen-olyan arányokkal, szóban. Aztán amikor arra került a sor hogy aláírja a munkaszerződését, soha nem ért rá éppen. Így ment ez egészen a felmondásáig. (Emiatt távozott tőlünk az akkori HR-manager)
Felmondása után ez ütött vissza: azzal fenyegetőzött, hogy följelent minket a TB-nél (azokért a pénzekért, amiket ő zsebbe kapott) ha nem fizetünk ki neki még két havi munkabért.
Mondtuk neki hogy EZT kapja be. Nyilvánvaló zsarolásról volt szó: egy perrel az égvilágon semmit nem nyerhet, csak veszíthet, ugyanis ha bebizonyítja hogy a (nem aláírt) szerződése többről szól mint amivel hivatalosan be volt jelentve, az elmaradt járulék felét mi, felét ő fizeti be. Tudta hogy nekünk idő (=költség) egy ilyen per, neki viszont ott volt a ráérő, üvöltözésben jártas mama, akit rá lehetett mozdítani a feladatra. Ráadásul régóta készült tudatosan erre az egészre.
A beintés után vált bizzarrá az egész eset: egyik nap berongyolt az irodába Angel családja a mamával az élen (öten), rárontottak RY-ra a szobájában, végül rendőröket kellett kihívni hogy eltávolítsák a famíliát.
Aztán a per folyamán (ahol a csaj soha nem jelent meg, csak az anyja és bő rokonság) volt minden, ami kell; még a bírót is megfenyegették, a saját embereinket meg ott helyben, a bíróság színe előtt.
Nálam akkor ment ki a biztosíték amikor elkezdtek azzal zsarolni bennünket, hogy följelentik RY-t mert illegálisan együtt él velem (a hatályos törvények szerint Kínában még mindig büntetendő a 'vadházasság', bár ez már inkább csak papíron működik - ellenben papír szerint RY-t lecsukhatnák engem meg kiutasíthatnának az országból)
Sajnálom hogy nem mehettem el egy ilyen színjátékra - bár lehet hogy pofánvágtam volna valakit, és ez feltétlenül rossz fényt vetett volna ránk.
Így utólag derültek ki a szaftosabb részletek, amiktől egészen regényes lesz a történet: a csaj az előző munkahelyét tökéletesen azonos körülmények között hagyta el, szintén per volt a vége (nem tudom milyen erdeménnyel). Miután lelépett tőlünk, rögtön volt új munkahelye (ezt ebből a kiváló adatbázisból derítettük ki), ahonnan két hónap múltával távozott, és azóta sincs regisztrált munkahelye a TB-nél.
Aztán a legjobb: a bíróságon bemutatott egy hangfelvételt, amit felmondás előtt úgy egy hónappal készített egy beszélgetésről a balfácán (azóta távozott) HR-menedzserünkkel.
Fellebbezések után a per eredménye döntetlen lett, miszerint mind nekünk, mind neki be kellett fizetnünk pár ezer RMB-t a városi TB-nek. Nekünk ez (nettó) kevesebb mint amit ki akart zsarolni tőlünk, ő ellenben feltétlenül rosszabbul jött ki a dologból mintha szépen békésen elment volna a francba.
Ennek megfelelően még följelentettek bennünket az adóhatóságnál is, három napig molyoltak a csajok a papirosokkal. Nem találtak semmit.
Ezután följelentettek bennünket a vámhatóságnál, ahol nem sikerült semmiiféle bizonyítékot fölmutatniuk (pedig a csaj szorgalmasan gyűjtötte a hozzá eljutott információt hónapokon keresztül).
A magyar virtus afelé orientálódik ugye, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is.
A Shanghai-i virtus azt mondja, hogy nem baj ha megdöglik a tehenem, ha a szomszédnak kettő döglik meg ettől.
