Hi-he-tet-len esemény a Zhenning Lun
Első utam volt a lifttel visszaérkezés után. Kicsit rossz kedvvel vágtam neki a kenyérvásárlásnak: ahhoz képest hogy milyen sokat voltam Magyarországon, nem sikerült elégszer jó kenyeret ennem, itt meg ugye olyan amilyen (már ha van), ahhoz is caplatnom kell egy csomót.
Megérkezem a földszintre, nyílik az ajtó, előtte egy anya a hat-hét éves forma lányával.
A kiscsaj persze rongyol be a liftbe amint kinyílik az ajtó, majd' fellök. Már készítem a rosszalló tekintetemet és kezdeném balra fordítani a fejem a csóválgatáshoz, amikor az anyja vállon ragadja, visszahúzza, és elmagyarázza neki szép hosszasan hogy ejnye kislányom, nem szállunk be a liftbe amíg vannak benne, csak utána.
Nem hülyéskedek.
Comments
Szép történet.
Ilyenkor jön elő a régi igazság, Kínában minden és mindennek az ellenkezője is lazán előfordulhat. Ebből kiindulva egyszer azt is szemrebbenés nélkül vettem, amikor egy magyar turista arról áradozott, Kínában milyen udvariasak az autóvezetők. Ő lelépett Peking belvárosában a járdáról, erre megállt a busz, hogy ő kényelmesen átsétálhasson a túloldalra.
Posted by: kbalazs | July 3, 2007 11:38 AM