Családi kör

Három-négy hónapja jött hozzánk egy végzős egyetemista srác. Minden szempontból bevált: tanulékony, szereti amit csinál, a hozzáállásával sincs semmi baj, szeretik az ügyfelek.
A múlt héten lediplomázott végre, ennek örömére mondtuk neki hogy akkor ideje végleges munkaszerződést kötni, rendezni a fizetését, satöbbi.
Erre másnap azzal jön hogy rossz híre van: nem marad, hamarosan fölmond.

Tovább

Great Firewall, Episode #2: A Nagy Fograesés

Komolyan mondom nem értem mi a francot akarnak.

Igen, persze, azon izmozik a fél világ hogy szűrik a webet – nem szeretjük mi sem, de ezzel együtt lehet élni, kisebb kényelmetlenségtől eltekintve nem éri különösebb kár az embert.

Aztán úgy pár hónapja mindenféle misztikus hibák kezdték ellepni a levelezőszervereinket (tudni kell a dologhoz, hogy mailhosting-szolgáltatást is nyújtunk az ügyfeleinknek – eleinte helyi szolgáltatókkal dolgoztunk együtt, de idővel jobbnak láttuk ha magunk oldjuk meg a dolgot).

Gyanítom hogy a probléma előbb is létezett, csak akkor került napvilágra hogy tényleg valami gebasz van, amikor felmondott a sysadminunk, aki előszeretettel mosta el a problémákat. Mindenesetre szinte napról napra romlott a helyzet, két-három ügyfél végül úgy is döntött hogy más megoldást választ.

Tovább

Saigon

Azért továbbra is Laosz a nyerő.

Amúgy már odafelé a repülőn egyfajta nosztalgia kerített hatalmába; a Schönherzben emlékeim szerint senki nem borult rá a vietnámi évfolyamtársainkra, a misztikus keleti kultúra helyi képviselőire, hogy szert tegyen a Tudásra, de azért rendkívül ismerősnek tűnt rögtön elsőre a nyelv, ami a konyhában nagy büdösséget generáló közös főzéseik során kiszűrődött hozzánk annak idején.
Arra azért élesen emlékszem hogy mekkora csalódást okoztak a lányok: kevés kivétellel (mert amúgy a Villanykaron szokásos ivararányhoz képest meglepően sokan voltak) csúnyák, de legalábbis érdektelenek voltak, ráadásul mind rendkívül előnytelenül öltözködött. Mindenesetre fiúk-lányok mind elképesztően felkészültek és okosak voltak: első évben, míg mi buktunk orra-hátra analízisből, ők a gyenge nyelvtudásukkal és minimális tanulással simán vették az akadályokat.

Tovább

Saigon – első benyomások

A reptéren (hajnal egykor) furcsálltam kicsit hogy milyen sor áll a piros folyosónál – átsétáltam komótosan a zöldön, mire három dzsabba is futva közelített hogy azonnal menjek a piroshoz, ami fölött amúgy a “Staff only” felirat világított.
Szépen megrögönyözték mindenki összes csomagját az amúgy meglehetősen morc vámosok.

Az érkezési oldalon kimenve semmiféle pénzváltó nem működik, vissza kellett kéredzkedni a kijáraton, hogy dongot szerezzek taxira.

A legrosszabb ragacsos taxishiénák vannak: az egyik negyed órán át követett (míg pénzváltót kerestem), aztán bosszankodva oldalgott el amikor a rendes taxisorhoz mentem. Közben akadt versenytársa is, a végén már hárman alkudoztak, egymás alá ígérve – végül egyébként kb. annyit fizettem (6 USD körül) mint ami utoljára hangzott el. Tovább