Este bementem Aldohoz a kórházba - a betegségeivel kapcsolatban mindig is úgy nyilvánult meg mint ahogy ezt egy korrekt nyugdíjastól elvárhatja az ember: hosszasan, részletekbe menően, leginkább vizuálisan.
Most csak annyi volt a különbség, hogy Aldo tényleg majdnem meghalt, és olyan sebeket szerzett, amiket nekem sem mert megmutatni a kórházban.
Történt ugyanis, hogy ez a sutyerák digó - aki annyira azért nem olasz, hogy a lét minden macsóságát magában hordozza, de azért annyira mégis az, hogy Kínában tiltott űrméretű motorkerékpárokkal száguldozzon Shanghai külvárosaiban.
Aldo a legelső, és talán legfontosabb barátom itt a Shanghai-i turmixban. Amikor több mint tizenhárom évvel ezelőtt ideérkeztem, talán harmadik nap szervezte Csabi aaz éppen esedékes gulyás-partyt a nemzetközi társaságnak. Abban az időben konkrétan Csabiék konyhaként bérelt szobájában laktam, ami a dohányzó-helyiség volt, így Aldoval vigyáztuk ott a gulyást erősen dohányozva, megpróbálva szót érteni az én akkoriban nullához közelítő angolommal.
Dzsunglishtől függetlenül kb. kibeszéltük vele az lelki életünket - amire abban az időben nekem fékezhetetlen szükségem volt - és azóta is Aldo az, akit a legjobb barátomnak nevezhetek ebben a végtelenül képmutató, mesterkélt városban.
Tehát Aldo vásárolt egy kevésbé sportos BMW túramotort - mivel a felesége letiltotta a sportos Hondáról, miután bukott vele egyszer.
Valahol Qingpu külterületén, a Huangpu partján motorozott egy kínai haverral, amikor a nyílt úton százhúsznál belefutott egy jó méteres emelt átereszbe, amit ki tudja miért és mikor épített oda..
Tippje szerint úgy 15-20 métert repült a motorral. Szerencsére nem fejjel előre érkezett, viszont a melegre való tekintettel farmerben volt, a dzsekijét pedig nem húzta be a kesztyűje alá.
Hét helyen törött csontja, ebből a legkomolyabb a csípőcsont-repedés, valamint a majdnem-nyílt combcsont-törés.
A kínai srác, aki mögötte jött, kihívta a mentőket - meg is érkeztek kb. két óra múlva, majd jó egy óra volt mire bevitték a kvázi kültelki Qingpu-i kórházba.
Addigra szépen lassan beszivárogtak Aldo motoros haverjai*, mindegyiknél méretes boríték.
Kiderült, hogy az ilyen vidéki kórházak egészen egyszerűen nem vesznek föl betegeket addig, amíg nem prezentálják készpénzben a sürgősségi ellátásuk költségeit. Az illegtális-motoros-társadalom ezzel tisztában van, ezért ha meghallják hogy valamelyik tagjukat baleset érte, azonnal odamennek 10-20 ezer RMB készpénzzel, biztos ami biztos.
Aldo szerint amíg kint molyoltak vele az intenzív osztály előtt, elzavartak egy olyan sebesültet, aki nála rosszabbul nézett ki, mivel nem tudta letenni készpénzben az ellátása becsült költségét. Mindez Shanghai közigazgatási területén belül történt, egy 'vidéki' kórházban, ahol Aldotól előre kérték a pénzt a vérátömlesztéshez (elég sok vért veszített). Ha nem érkezett volna meg a segítség készpénz formájában, egyszerűen megtagadták volna tőle a segítséget. Így.
Itt Shanghai belvárosában azért valószínűleg rugalmasabban mennek a dolgok - legalábbis amikor itt operáltak, utólag, hitelkártáyval ment a fizetés. Mindenesetre nem szeretnék valahol bent a dzsumbujban bajba kerülni valami falusi kórházban, ha nincs nálam elég készpénz.
Mindenesetre abban a retkes Qingpu-i kórházban MR-re vittek Aldot (hány hónapig is kell Magyarországon várni egy MR-viszgálatra?), de arra nem volt elég beteghordó hogy innen-oda rakosgassák a fájdalomtól üvöltő Aldot, úgyhogy még szerencse hogy ott voltak a motoros haverok akik beszálltak beteghordónak.
Nyilván nem lehet eltekinteni attól, hogy itt egy végtelenül illegális szubkultúráról van szó, de az, hogy kevesebb mint egy órán belül ott volt Aldo mellett az egész gárda a vastag borítékokkal, megrengette bennem a kínaiakról alkotott teljességgel negatív képet az önkéntes adakozással és közösségi szellemmel kapcsolatban.
Van remény.
A Yishan Lu 600. számon elhelyezkedő 6. Számú Népi Kórházban található Aldo, az Orthopedics épület 12. emeletén a 1205-ös szobában. A bejárattól jobbra hátul.
Nyugodtan lehet látogatni késő este is.
_______________
* Létezik egy motoros szubkultúra Shanghaiban: ugyebár 250 köbcenti feletti motorkerékpárral legálisan nem rendelkezhet senki, aztán mégis. Ezek az életveszélyes járgányokkal rendelkező emberek mind ismerik egymást, együtt járnak túrákra. Túlnyomó részük helkybeli, egy-két külföldi és hongkongi színesíti a csapatot.