Wipha
Tegnap-tegnapelőtt "ránktámadt" a Wipha tájfun (ami az index szerint hurrikán*, kedden készült képeket hozott le a "vihar utáni" városról, kicsit nevetséges), fosott is itt az iroda népe hogy nem tudnak majd hazamenni meg jajmilesz, a konzulátus figyelmeztető körlevelet küldött hogy szerda délutántól csütörtök délelőttig maradjunk otthon ha tehetjük, szóval volt egy kis hajcihő.
Ehhez képest esegetett kicsit, fufukált a szél jobbra-balra kevés meggyőződéssel, de aztán ma hajnalra száraz volt minden utca és csak a borult idő emlékeztet arra hogy valami van. Ennél volt már legalább két komolyabb vihar idén.
A Wipha egyébként thai női név - a tájfunokat a hurrikánokhoz hasonlóan női nevekkel illetik, ami nyilvánvalóan onnan eredeztethető, hogy a meteorológusok főként olyan férfiak akik állandóan a képernyőjüket bámulják és odahaza is csak az időjárásról tudnak beszélgetni, amit a feleségeik valami miatt nehezen viselnek.
Utoljára a Winnie tájfun rontott többé-kevésbé a városra 1997-ben. Volt akkor is valamennyi megelőlegezett pánik, de tényleg csak nagyon szőrmentén. Igazából a tájfun magja jó két-háromszáz kilométerre elkerülte a várost.
Angie barátnőmmel találkoztam aznap este a Hilton környékén, majd miután elintéztük a hivatalos részét a találkozónknak, sötétedés táján elindultunk a Yananon vacsorázni. Úgy ötszáz métert tehettünk meg a Bund felé, amikor ránk zúdult az eső (ami addig csak szemetelt), majd amikor pár száz méter után ronggyá áztunk és elkezdett rendesen fújni a szél is, bemenekültünk a Badlands-be (ez az ős-Badlands-et jelenti, az akkori 2x2 sávos, felüljáró nélküli Yanan Lu-n, a Tongren Lu-nál - ma már úttest van a helyén).
Kikértük söreinket (ha jól rémlik 15 RMB volt a Reeb), majd a személyzet elkezdett homokzsákokat hordani a bejárathoz és bedeszkázni kicsit a nyílászárókat.
Ennek megfelelően akkor kértünk még söröket és elkezdtünk kaját is rendelni.
Az ős-Badlands volt akkoriban az első és egyetlen tex-mex kaját kínáló hely a városban, a kb. háromszor tíz méteres luk egyik sarkában 20 yuanos all-you-can-eat büfével pirkadatig. Ez azért volt jó üzleti modell, mert a Changle Lu-n lévő egyetlen kocsmából (az ős-Judys-ból) hajnal kettő körül kitessékelt ittas és épp megéhezni kezdő kemény mag számára még elérhető sétatávolságra esett a Badlands, ahol e sorok írójára is rávirradt néha míg a "na még egy utolsó" söreit itta a barátságos New Jersey-i tulajjal, aki jobban beszélte a shanghaihuát mint a putonghuát és lelkesen kérdezgetett végig az otthoni magyar ismerőseiről hogy nem földijeim-e véletlenül.
Szóval ettünk, ittunk, aztán csak nem lehetett kimenni az utcára, úgyhogy végül valamikor pirkadattájt szabadultunk a kocsmából, kívül még mindig kissé nedvesen, belül pedig végképp elázva. Kedves emlék számomra az az éjszaka, azt hiszem akkor lettünk igazán jóbarátok Angie-vel.
* Igazából ezeket az augusztus-szeptemberi időjárási eseményeket trópusi viharnak hívják. Ha a szélsebesség elér egy bizonyos mértéket, onnantól tájfun lesz. A hurrikán speciálisan amerikai.
Comments
Egyébként meg nem igaz hogy nem okozott kárt a Wipha mert nagyon is okozott. A hálószoba még mindig halszagú attól a tőkehalmájas doboztól, amit felelőtlenül leraktam tálcástól a földre (koncertre rohanva) és a résnyire nyitva hagyott erkélyajtón becsörtető szél által rángatott függöny beterített vele mindent amit ért.
Kiirthatatlan a szaga.
Posted by: Guczó | October 31, 2007 5:07 AM