Luxusayi
Az irodai ayink, aki leginkább takarítónő, be szokott segíteni nekünk itt-ott projektekben, neki is jól jön egy kis extra bevétel, ugye.
A múltkoriban is így történt, amikor költöztettük az egyik ügyfél hálózatát az új irodájukba. Elég sűrűn voltak ilyenek az utóbbi időben, az ayi mindig jött velünk lelkesen, és mostanra már végre bele is tanult valamennyire, de legalábbis nem esik vizes ronggyal a bekapcsolt szervernek. Sőt, már a célszerszámokat is tudja használni, LCD-monitorokat tisztít, billentyűzetet takarít.
Egy ilyen költöztetés általában úgy indul hogy péntek este szétszedjük a szerverszobát, áthordjuk a cuccot az új helyre, ahol szombat délutánra-estére el szokott készülni a kábelezés.
Ekkor beszáll az ayi is a retkes berendezések tisztításába, amiket aztán berakunk a helyükre, tesztelünk, és hétfő reggel már dolgozhat is a nép.
Így volt ez most is, valamikor vasárnap hajnaltájt végeztünk a pucolás-berakás nagyjával, indultunk haza aludni kicsit.
Az ayit általában vissza kell juttatni az irodánkhoz hogy fölvegye a biciklijét és hazatekerjen, de most mobiljához kapott és mondta hogy várjunk, a férje majd hazavisz minket. Nem nagyon értettem a dolgot, de legyen.
Addig is lementünk bekapni valamit, közben az ayi navigálta a férjét mobilon. Megérkezett, kimegyünk a sarokra: egy nagy böhöm fekete autó vár minket, az ayi otthonosan beugrik az első ülésre, a férje vigyorogva köszön, kérdés nélkül visz minket hazafelé.
Nézegetem közben az autót: kicsit leharcolt, de biztosan vannak ilyen kínai cégek ahol sofőrt alkalmaznak, gondoltam - hiszen mégiscsak furcsa lenne ha egy Anhui-ból pár éve Shanghaiba költözött házaspár ilyen autóval furikázna.
Aztán kiderült, hogy de. A férjnek jól menő kereskedőcége van, sportszereket szállít ilyeneknek mint a Carrefour, Metro. Igazából nem lenne szükségük arra az egy-kétezer yuanra amit az ayi összetakarít havonta (mert rajtunk kívül még van néhány ügyfele), de az ayi ragaszkodik ahhoz hogy dolgozzon. Máshoz nem nagyon ért, takarítani meg szeret, hát ezt csinálja. Amúgy egy bűbájos, életvidám teremtés, RY-hoz meg kifejezetten ragaszkodik: a múltkor kifejtette hogy mennyire hálás, mert RY megtanította egy csomó olyan fogásra (porszívót pl. nem látott azelőtt, számítógépet sem valószínű hogy tisztított náluk falun) amivel új ügyfeleket tudott szerezni magának.