Szőrösrák-szezon

Ma kezdik árulni Shanghaiban a Yangcheng Lake-i szőrösrákot.

Egyes hírek szerint idén olcsóbb lesz, mások szerint pont ellenkezőleg, 10%-al drágább, de abban nagyjából egyetértés van hogy az idei termés jobb mint a tavalyi (értsd: nagyobbak a rákok) a kedvező időjárás miatt.

Egy kiló igazi szőrösrák nagyjából 350-400 RMB-be kerül idén, de aki nem túl márkaérzékeny, "chabuduo" rákokat kaphat a környékbeli tenyészetekből már 100-150 RMB-ért kilónként.

Az ínyencek szerint a fiúkat szeptember-október táján kell fogyasztani, amikor a legtöbb a hús rajtuk, a csajokat pedig október-novemberben, amikor tele vannak ikrával. Előbbiek nagyjából 20, utóbbiak 15 dekásak átlagosan.

Hogy mennyire kapós a szőrösrák azt mi sem mutatja jobban, hogy szezonban a Shanghai-i reptereken is árusítják őket, természetesen élve, szakszerűen gyékénybe csomagolva.

A népszerűség másik jele az, hogy hamisítják őket – no persze nem sufniüzemekben ahol éhbérért dolgozó munkások hosszú asztaloknál Epokittal ragasztgatják a szőrt szójababból öntött rákformákra, hanem inkább arról van szó hogy a környékbeli tavakban-pocsolyákban nevelt példányokat próbálják eladni eredeti yangchengiként.

A tó környéki tenyészetekből idén úgy 2200 tonnányi rák jön ki (46%-al több mint tavaly, ami azért nekem kicsit gyanús) – ha kicsit utánaszámolunk, ez nagyjából tizenkét millió példányt jelent. Ezt Shanghai és Suzhou plusz környékük a maga kb. harminc-negyven milliós lakosságával simán megeszi a szezonban minden további nélkül, így nem csoda hogy minden módon megpróbálják kicsit fölturbózni a termést.

Pár évvel ezelőtt ki is találták a Ráktenyésztést Ellenőrző Hatóságnál hogy fölveszik a harcot a hamisítók ellen: rápecsételik az autentikus rákokra a frankót, és amin nincs pecsét, az lecsó. Hogy a mellékelt képen is látható pecsét mitől lesz hiteles és hogyan oldják meg azt hogy Li shifu a szomszéd sarkon nem fogja százszám pecsételni a sarkán guggolva előállított szerszámmal a hamisított rákokat, az legyen az ő problémájuk.

Mi mindenesetre a hagyományoknak megfelelően szervezünk egy-két ráktúrát a tóhoz, feltéve persze hogy helyi rákszakértőnk, Kiss Laci elszegődik túravezetőnek, mert nélküle bizony műanyagot ennénk de legalább drágán.

Mindjárt fel is kérem hogy adjon tanácsokat az amatőr rákvásárlóknak, mire kell ügyeljenek ha elmennek a tó melletti rákplazára soppingolni.

Kapcsolódó cikkek:

1. Zsírjára sütjük