A nyolcvanas évek

Összevadásztam néhány fotót a “régi” Shanghairól – nem azok a szokásos harmincas évekbeli képek az aranykorról, hanem a nyolcvanas-kilencvenes évekből, közvetlenül a nagy nekibuzdulás előttről.

Érdekes (és rendkívül sajnálatos így utólag) hogy engem egészen sokáig egyáltalán nem érintett meg a város történelme, meg úgy egyáltalán a történelem mint olyan – valószínűleg amiatt, hogy mint tantárgyat rendkívül gyűlöltem. Azt hiszem rossz történelemtanáraim voltak.

Az utóbbi pár évben döbbentem csak rá hogy hiszen engem itt az élő történelem vesz körül, sokkal penetránsabb módon mint amit Debrecenben vagy Budapesten megél az ember a történelmi korú épületek tömegével körülvéve. Igazából itt vált kézzelfoghatóvá számomra az egész, ahol a felhőkarcolók tövében, megnyomorítva ugyan de mégis látható, tapintható a város történelme és szinte minden megmaradt ház, sarok hordoz valami rejtőjenői történetet.

Az alábbi képek nem erről szólnak, hanem a városnak arról az időszakáról, amikor még megvolt minden de már nem úgy.

A dologhoz hozzátartozik, hogy Shanghaiban 1949-től (a kommunista hatalomátvételtől) egészen a nyolcvanas évek elejéig gyakorlatilag semmi nem történt. A belvárosban nem épültek új épületek, az utcákat nem alakították át, csak toldoztak-foldoztak – amikor én 1994-ben megérkeztem, a város nagyjából ugyanúgy nézett ki mint a harmincas-negyvenes években (attól eltekintve persze hogy pont akkor kezdték építeni a Zhongshan Lu körgyűrűt és pont abban az évben dózerolták le az észak-déli gaojia vonalát, a déli részén igen értékes építészeti emlékeket semmisítve meg).

Lássuk tehát, hogyan nézett ki Shanghai a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján:

 

A Bund 1993-ban. Figyeljük meg a pudongi skyline-t: ennyi volt. Balról az a bigyó és a Pearl Tower, kész.

 

Buszbelső 1993-ban. Még utaztam ilyen görnyesztős buszokon (az előző generációs kínaiakra volt tervezve a magassága, akkoriban egy magamfajta közepes magasságú külföldinek válláig ért az átlaglakosság, konkrétan görnyedni kellett a buszon). Ezeket a csuklós buszokat valami Trabant-motor hajtotta, kisebb emelkedőkön (mint pl. a Suzhou folyó hídjai) ha túlságosan tele voltak (márpedig mindig brutálisan tömött volt minden busz) az utazóközönség fele kiszállt és segített föltolni a hídra.

 

Utcai élet nyáron. Ma is megvan valamilyen szinten, de élesen emlékszem az első nyárra 94-ben a Fanyu Lu-n, ahol este 6-tól az utca népe kiköltözött az utcára, apa kempingszékben újságot olvasott vagy sakkozott a szomszéddal az utcai lámpa alatt míg anya a szomszédasszonyokkal terelgette a gyerekeket és pletykált feszt. Gyakorlatilag az egész város az utcán élt, jórészt ott is aludt a nyári melegben – ennek megfelelően általában pizsama volt a közviselet. Anno volt is néhány expat-buli ami arról szólt hogy valami utcasarokra kellett menni pizsamában, sok sörrel. Kár hogy ma már esélytelen ilyen bulikat szervezni.
Manapság már jórészt lebombázták ezeket lakónegyedeket ahol nem volt pénzük a népeknek légkondicionálóra, így eltűnt az élet az utcáról – kár érte, én rendkívül élveztem.

 

Ez valahol a Jingansi fölött készülhetett a nyolcvanas évek vége táján.

 

Valahol a People’s Square környékén, szintén a nyolcvanas évek végén. Sorbanállás a buszmegállóban!!!
Egy ilyen csuklós busznak látható a belseje hárommal fentebb.

 

Nanjing Lu, nyolcvanas évek.
Trolibusz járt rajta végig, sétálóutcáról szó nem volt – és gyakorlatilag ugyanúgy nézett ki mint 49-ben, alig-alig került rá új épület a kilencvenes évek elejéig.

A People’s Square közelében, a jelenlegi Sofitel helyén volt a Yunnan Lu amin este 6-8 körül nyíltak az utcai etetők, egész éjszaka adták a sütnivalót. Egy fia fénykép nem készült az utcáról sajnos..

 

Fogalmam sincs hol lehet, ahol találtam arra tippeltek hogy a Nanjing Xi Lu valahol a Changde Lu környékén de szerintem nem. A Nanjing Lu stimmelhet – mindenesetre tény hogy a Nanjing Lu – Changde Lu kereszteződése kb. így nézett ki. Se a Kerry Center se a Park Place nem volt még meg, lilongok voltak a helyükön pezsgő élettel. Az első biciklimet azon a sarkon vettük egy Vasedényben, ahol egy idős helyi házaspár oroszul köszönt rám mert annak néztek..

 

Pudong, kompállomás. Földút.

 

 

Ez a legérdekesebb kép talán, a nyolcvanas évek végéből. Eléggé jól mutatja mennyire nem történt semmi különös a belváros építészeti képében jó negyven évig.

Ahol a buszok állnak, ott van most a Shanghai Museum – előzőleg ugye lóversenypálya volt a helyén. Faszán lebetonozták a gyep helyét hogy a belváros közepén parkolhasson félmillió busz.

A Yanan gaojia sehol, felhőkarcolók hírmondóba se.
És én ezt még láttam így.
Háttérben a folyóparton a személykikötő amit most bontottak le, régen innen indultak a hajók Putuoshanra (is).
A Shanghai Concert Hall még az eredeti helyén (a kép közepén látható Great World Entertainment Centre szomszédságában), szürke jellegtelen épületként, mielőtt betolták volna a lilongok lebontása után keletkezett park közepére.

 

Na ez se rossz, nem tudom fölismeri-e valaki. A kép alatt folytatom, scrollozz a megoldásért.

Igen, ez a Yanan Dong Lu, a Huangpu-alagút lejárata, még a gaojia megépülte előttről. Ez már a nyolcvanas évek vége felé lehet mivel a baloldalt látható Union Building (vagy Union Plaza, majd elmagyarázom) 1985-ben épült, az első acél-üveg-felhőkarcolóként a Huangpu partján. 
A hátul látható felüljárón én még mentem át..

Ez a kép pár éve készült a fenti képen látható volt felüljáró környékéről – és ma már ez is a múlté, a Yanan felüljáró Bund felőli végét ugye szétbombázták tavaly tavasszal, jövőre itt már a föld alatt fog haladni a forgalom.

Itt egy cikk 1998-ból – az első helyi portálról – bemutatva az akkor folyó infrastruktúra-projekteket, köztük a Yanan gaojia második fázisát, amiben a középső szakaszt építették. A fenti képen látható darab volt a legutolsó, 2000-2001 körül lett kész.

No related posts.