Ökodzsabba

Éppen Qingpuban vagyok egy gyárban (már tegnap hajnal óta és tulajdonképpen tökéletesen fölöslegesen, de ez most mindegy). Azt hiszem ketten vagyunk csak az egész épületegyüttesben: én meg az éjjeliőr.

Éjféltájt följön a lobbyból hogy biztosan maradok? Nyilván aludni menne – mondom biztos, ennyiben maradunk, lelép a nagy kulcskarikáját csörgetve.

Megyek kávét csinálni úgy egy óra múlva, eresztem a forró vizet a kopaszra, de csak nem melegszik a pohár. Nézem: ki van kapcsolva a vízgép.
Nem halunk bele, bekapcsolom, megvárom, lesz kávé.

Mondom is magamban milyen kis rendes, takarékos ez a derék ember, kikapcsolgatja a cuccokat amik (szerinte) fölöslegesen mennek, lekapcsolgatja a villanyokat, nagyon szép. Ami energia elmegy pocsékba ebben a városban, igazán példát vehetnének róla többen is, rögtön elkennénk a globális fölmelegedés száját – sok kicsi sokra megy ugye.

Kicsit később megyek le a földszintre – a szófán ágyazott meg magának: két őrbunda, párna, ahogy kell, ott durmol, mellette csendben szól a szokolrádió.
Fölötte tájfun-fokozatban erőlködik egy brutális légkondi hogy valami meleget csiholjon: a lobby üvegajtaja sarkig kitárva, fűtjük az utcát ezerrel…

No related posts.