Mentális
2011. augusztus 29., Guczó · 2 hozzászólás
Úgy három-négy évvel ezelőtt fölvettünk egyszerre két frissen végzett informatikus csajt sales pozícióra.
Természetszerűleg nem tudtak semmit, riadt szemmel próbáltak beilleszkedni a cégbe, a munkájukba, meg úgy egyáltalán az Életbe.
Mindkettőjükről elég hamar bebizonyosodott hogy jól választtunk: okosak, ambiciózusak voltak. Az egyik inkább az elkényeztetettebb-sértődős típusból került ki (de azért rendben volt), a másik az a fajta talpig becsületes, dolgos, megbízható, jámbor, jó humorú ember volt, amilyen konkrétan nincsen is Shanghaiban. Újra és újra meg kellett mindig kérdezzem hogy valóban itt született-e, mert egyszerűen nem fért bele semmiféle prekoncepcióba ami kialakul az emberben a helyi csajokról.
Igazi tiszta fehér könyv volt. Egyenes, nyíltszívű, kicsit naiv.
Amikor úgy két-három évvel ezelőtt sikerült néhány jegyet szerezni a helyi Vollenweider-koncertre, elvittem a csajokat. A végén odajött hozzám, hogy ő életében még ilyen csodálatosat nem hallott – azzal a katarzissal teli szemmel és arccal, amit én azelőtt ritkán láttam.
Róla lesz szó. Nevezzük Z-nek.
