Rejtő Jenő kortársai

Szirmai Stelláról már volt szó, de Gézáról, a zongoristáról talán még nem emlékeztünk meg.

A minap a Jewish Refugee Musem-ban járva ezt az újságkivágást találtam:

Tovább

Magyar orvosok

Az utóbbi időben tele lettünk hirtelen orvos végzettségűekkel a helyi magyar kolóniában – de távolról sem tartunk ott, mint 1944-ben.

A minap került elő a papiros a Hudec Project  kutatásairól: Hudec László ugyanis a harmincas évektől kezdődően a helyi Magyar Egyesület főtitkára volt. Valahol megvan nekik eredetiben az egyesület 1940-es Alapszabálya, megpróbálok szerezni egy másolatot – milyen kú (酷) lenne újjáalakulni ez alapján! (amúgy 1945. október 24-én – nyilván a komenista hatalomátvétel hatására – petíciót adtak be az egyesület újjászervezésére: akkoriban már volt egy Észak-kínai Magyar Egyesült is Tianjin székhellyel, Palotai T. elnökségével).

Naszóval, itt az 1944-ben Shanghaiban praktizáló magyar orvosok listája – akik közül egyébként többen is Hudec apartmant-épületében laktak. Nem változtattam a szövegen, verbatim:

Tovább

Sápadtarcú vörösgárdisták: Rewi Alley

Rewi Alley egyik tagja annak a (kevéssé ismert) külföldi társaságnak, akik a húszas-harmincas években jöttek Kínába, kifejezetten Mao forradalmának hatására illetve azt segítendő, aztán nagyjából mind itt is ragadt. A Kulturális Forradalom alatt külön vörösgárdista osztaguk is volt, ennek ellenére sokuk több évet töltött börtönben illetve munkatáborban (de legalább Sztálinnal ellentétben Mao nem végeztette ki őket..).

Többségük nyilván kommunista volt előzőleg is, de Alley nem közülük jött – inkább abba a körbe tartozik ahonnan pl. ugyanabban az időszakban a magyar jezsuita misszionáriusok érkeztek; ha olyan neveltetést kapott volna, valószínűleg ő is közéjük állt volna és soha nem ismeri meg a nevét a világ.

Ehelyett létrehozott egy szervezetet, aminek a jelmondata/rövidítése (“gung ho”) bekerült az amerikai tengerészgyalogság szlengjébe, majd az amerikai köznyelvbe – legalább egyszer minden amerikai háborús filmben elhangzik…

Tovább

Konfuciusz

Kevés filozófusnak volt akkora hatása az emberiségre, mint Konfuciusznak. De hogy ez jó-e nekünk vagy sem, azt mindenki döntse el maga. A világ mindenesetre hamarosan lejátssza ezt a meccset.

A konfucianizmus nem vallás, ahogy a taoizmus sem az. Kínában az emberek nem vallásosak abban az értelemben, ahogy a templomjáró keresztények, még a buddhizmus sem ezt a szerepet tölti be. De most nem ez a téma.

Tovább

A Jangcétól délre

Az a pletyka járja, hogy valamikor a hatalomátvétel után, az ötvenes évek elején egy bölcs tanácsadó azt javasolta a mégbölcsebb Mao elnöknek, hogy a Jangcétól északra a tél nagyon kemény, míg délre mindig nyár van. Vagy ha nem is nyár, de ki lehet bírni.

Hogy ennek a vélekedésnek az elfogadását valójában semmilyen vizsgálat nem előzte meg, abban teljesen bizonyosak lehetünk. Akkoriban már csak így ment errefelé.
Hagyjuk meg nekik, hogy a tanácsadó leginkább az északon élő emberek közérzetének jobbítását célozta, mintegy szabadon hagyva a lehetőségeket délen élők számára. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akkoriban igen szabadon és elvágólag értelmeztek mindent, amit az Elnök sugallt, mintegy megtöltve tartalommal a félmondatokat.

Az eredmény, ha nem is katasztrófális, de felettébb kellemetlen. Hogy mi történt északon, azt olvassátok el itt. Hogy mi történt délen, azt máris mesélem. Tovább

Élő történelem

Egy 82 éves Shanghai-i mami mesél a régi időkről.
Különösebben nem tudunk meg semmi újat, de érdekes hallani tőle, mennyire meg van elégedve a ‘49 óta történtekkel.

Tovább

Hetven éve történt

Shanghai egyik ópiumbarlangjában, pipával a kezében meghalt a negyvenes éveiben járó Rosalynd Amper, a város éjszakai életének korábbi császárnője.

Tovább

A nyolcvanas-kilencvenes évek

Az öcsém talált néhány fotót a múltkorihoz – attól tartok több kép nem is készült a városról a kilencvenes évek elején, a fene gondolta hogy mára érdekessé válnak majd olyan fotók amik a semmit mutatják.

Csabi ‘94-ben csinált néhány képet a Union Buildingből, amikor a GE ottani irodájában kezdett dolgozni – pár hónappal később kiköltözött a gyárakba Jiadingbe, a Hősök Tere tőszomszédságába.

Tovább

A nyolcvanas évek

Összevadásztam néhány fotót a “régi” Shanghairól – nem azok a szokásos harmincas évekbeli képek az aranykorról, hanem a nyolcvanas-kilencvenes évekből, közvetlenül a nagy nekibuzdulás előttről.

Érdekes (és rendkívül sajnálatos így utólag) hogy engem egészen sokáig egyáltalán nem érintett meg a város történelme, meg úgy egyáltalán a történelem mint olyan – valószínűleg amiatt, hogy mint tantárgyat rendkívül gyűlöltem. Azt hiszem rossz történelemtanáraim voltak.

Az utóbbi pár évben döbbentem csak rá hogy hiszen engem itt az élő történelem vesz körül, sokkal penetránsabb módon mint amit Debrecenben vagy Budapesten megél az ember a történelmi korú épületek tömegével körülvéve. Igazából itt vált kézzelfoghatóvá számomra az egész, ahol a felhőkarcolók tövében, megnyomorítva ugyan de mégis látható, tapintható a város történelme és szinte minden megmaradt ház, sarok hordoz valami rejtőjenői történetet.

Az alábbi képek nem erről szólnak, hanem a városnak arról az időszakáról, amikor még megvolt minden de már nem úgy.

Tovább

Hatvan éve történt

Az Urbanatomy alaposan utánajárt hogy milyen cikkek jelentek meg a korabeli angol nyelvű sajtóban a kommunisták bevonulásáról, ami éppen hatvan évvel ezelőtt vált esedékessé a polgárháború során.

Kemény csata dúlt a városért: közel két hétig harcolt a kommunisták 290 ezer és a nacionalisták 210 ezer katonája, a harcok összesen több mint százezer áldozatot követeltek.

Az európai hadszíntereken történteket látva kissé hihetetlennek tűnik, de a városlakók szinte semmit nem éreztek az öldöklésből: a harcok túlnyomórészt a város határán folytak, a koncessziós területek érintetlenül hagyásával. Tovább

Következő oldal »