Női kézilabda világbajnokság Jiangsu tartományban

2009. december 5-20. között rendezik meg a XIX. női kézilabda világbajnokságot Jiangsu tartományban. A Shanghai-i magyar kolónia szervezésében szurkoló-különítményeket küldünk az eseményre – részletek alább.

Tovább

Tavaszi zsongás

Eldőltek az időpontok: jövő hét végén megyünk Anhuiba, kihasználva a halottaknapi vakációt, utána következő hétvégén pedig Dongshanba.
Részletek, jelentkezés itt.
Tovább

Dongshan-túra #2

Az őszi kirándulás Dongshanra olyan jól sikerült hogy megismételjük most tavasszal, kicsit ki is bővítve.

A tervek szerint szombaton megyünk le, ott alszunk és vasárnap este jövünk vissza. Természetesen mindenki akkor kapcsolódik be ill. lép le amikor kedve tartja – autóval egy-másfél óra a hegy, vonattal+taxival kicsit hosszabb de nem vészes az sem.

Hogy minél többen el tudjunk menni, kérlek szavazz hogy neked melyik hétvége lenne alkalmas – többet is bejelölhetsz!

—————

FRISSÍTÉS: Eldőlt hogy április második hétvégéjén (10-11-12.) megyünk, akinek van kedve péntek-szombaton ott aludhat. Jelentkezni Guczónál!

Dongshan-túra

Göcze Gyuriék javaslatára kirándultunk Suzhou mellé Dongshanra.
Két szakaszban érkeztünk, az eleje nehezített útvonalon mászott föl a hegyre :).

Gyönyörű időben jót túráztunk, lefelé pedig megdézsmáltuk a mandarinligeteket..

Néhány fotó a kirándulásról:

Tovább

Mongólia

Hiába cseszegettek, nem fogok tudni útleírást generálni.
Életem legjobb és – bizonyos szempontból legmisztikusabb – utazása volt. Nem igazán leírható, az egyes apró élmények pedig annyira nem érdekesek, legalábbis azok számára biztosan nem, akik nem voltak ott.
Városokat, ilyesféle érdekes dolgokat nem láttunk. Lovagoltunk négy napig hegyen-völgyön át, patakpartokon táboroztunk a csillagok alatt, eső vert és nap sütött bennünket, gyönyörűséges volt.

Itt látható Guczó és hű (?) paripája Szergej (magunk neveztük el a lovainkat, ő egyértelműen szovjet bűnöző volt előző életében):

Tovább

Yangzhou

Összezavarodott itt az élet ezzel a vakáció-átrendezéssel.

Az történt ugyanis, hogy pár (sok) év után koncepcióváltás következett, tavaly eldöntötték hogy mégsem olyan jó ez a három “aranyhét”, amit valamikor a kilencvenes évek vége táján találtak ki.
Ez arról szólt, hogy ugyebár fizetett szabadsága alig van a népeknek, azt is egy-két napos adagokban veszi ki, a Holdújév kivételével nem igazán motivált arra hogy utazzon, nyaraljon. Erre (azazhogy költse a pénzét) találták ki azt, hogy a május elsejét és október elsejét (előbbit gondolom ismerjük, utóbbi a Kínai Népköztársaság kikiáltásának ünnepe), valamint hagyományosan a Holdújévet bővítsük ki egyhetes szünidőkre.
Olyannyira ment a projekt, hogy annak idején a szünidőben a tévéhíradó egyik fő témája az volt hogy merre vannak még szabad szálláshelyek, mennyien utaztak az egyes tartományokba, szóval kifejezetten bátorították a népet hogy utazzon.

Ennek számomra az lett a következménye, hogy ezeket az időszakokat szigorúan lakáson belül vagy Kínán kívül töltöm.

Tovább

Intervenció

Rosszkor bújt ki a szög a zsákból.
Mármint erre az utóbbi másfél hetes zűrzavarra gondolok, amit a havazás okozott. Most olvasom hogy itt Shanghaiban valami harminc-negyven ház dőlt össze a hótól – pedig 2-3 centinél több nem nagyon volt az biztos.

Máshol nyilván komolyabb havak estek le, de az, hogy az egész országban gyakorlatilag összeomlott mindenféle logisztika, meglehetősen rossz képet fest. Illetve azt hiszem éppenhogy reális képet: kínai stílusban minden centire éppenhogy működik, aztán ha megpöcköli egy kicsit az ember, borul az egész

Tovább

Saigon

Azért továbbra is Laosz a nyerő.

Amúgy már odafelé a repülőn egyfajta nosztalgia kerített hatalmába; a Schönherzben emlékeim szerint senki nem borult rá a vietnámi évfolyamtársainkra, a misztikus keleti kultúra helyi képviselőire, hogy szert tegyen a Tudásra, de azért rendkívül ismerősnek tűnt rögtön elsőre a nyelv, ami a konyhában nagy büdösséget generáló közös főzéseik során kiszűrődött hozzánk annak idején.
Arra azért élesen emlékszem hogy mekkora csalódást okoztak a lányok: kevés kivétellel (mert amúgy a Villanykaron szokásos ivararányhoz képest meglepően sokan voltak) csúnyák, de legalábbis érdektelenek voltak, ráadásul mind rendkívül előnytelenül öltözködött. Mindenesetre fiúk-lányok mind elképesztően felkészültek és okosak voltak: első évben, míg mi buktunk orra-hátra analízisből, ők a gyenge nyelvtudásukkal és minimális tanulással simán vették az akadályokat.

Tovább

Saigon – első benyomások

A reptéren (hajnal egykor) furcsálltam kicsit hogy milyen sor áll a piros folyosónál – átsétáltam komótosan a zöldön, mire három dzsabba is futva közelített hogy azonnal menjek a piroshoz, ami fölött amúgy a “Staff only” felirat világított.
Szépen megrögönyözték mindenki összes csomagját az amúgy meglehetősen morc vámosok.

Az érkezési oldalon kimenve semmiféle pénzváltó nem működik, vissza kellett kéredzkedni a kijáraton, hogy dongot szerezzek taxira.

A legrosszabb ragacsos taxishiénák vannak: az egyik negyed órán át követett (míg pénzváltót kerestem), aztán bosszankodva oldalgott el amikor a rendes taxisorhoz mentem. Közben akadt versenytársa is, a végén már hárman alkudoztak, egymás alá ígérve – végül egyébként kb. annyit fizettem (6 USD körül) mint ami utoljára hangzott el. Tovább

Malájzia

Úgy másfél hete döbbentünk rá Violettával egyetértésben hogy végzetesen lekéstünk mindenféle foglalásról a kínai újévre. Malájziába készültünk mindketten, ahová a kézre eső utazási irodák egytől egyig teltházat jelentettek.

Tovább

Következő oldal »