Máshol nyilván komolyabb havak estek le, de az, hogy az egész országban gyakorlatilag összeomlott mindenféle logisztika, meglehetősen rossz képet fest. Illetve azt hiszem éppenhogy reális képet: kínai stílusban minden centire éppenhogy működik, aztán ha megpöcköli egy kicsit az ember, borul az egész

Mindenesetre épp hétfőn, a legnagyobb hóesés közepén kellett Qingpuba menjünk egy mítingre.

A késlekedés első oka az volt, hogy eleinte meglehetősen lassan gyűltek a képek - aztán szerencsére többen is rámozdultatok, így egészen szép kollekció került a képtárba.
Aztán a szavazás lezárásakor kezdtem el keresgélni a megfelelő algoritmust a rangsoroláshoz (nem mindegy ugye hogy az adott kép 1db maximális szavazatot kapott vagy 10db-ra átlagosan 4.5-öt), aztán ezt még ki is kellett colostokozni, szóval ültem rajta egy darabig.
Sajnos aránylag kevés szavazat érkezett, ezért akármennyire is próbált szofisztikált lenni a rangsoroló algoritmus, nem feltétlenül a legjobb képek győztek, úgyhogy aki jobb eredményre számított, ne keseredjen el.

Lényeg a lényeg: megvan a végeredmény, nézegessétek, kommentáljátok (klikkelj a képekre az albumban lévő eredeti megtekintéséhez):

RY fölhívja őket, erre sértődötten közlik hogy persze hogy ki van kapcsolva az áram,. Aztán megnézik a kurvadrága (amúgy Oracle-alapú) rendszerben, tényleg fizettónk. Na jó, akkor majd holnap kijönnek bekapcsolni az áramot. Nade nehogy már, tessék kijönni most. Miért, minek nekünk áram éjszaka, úgyis alszunk (így). Elhangzott több érv is, a fűtés és világítás nem igazán ért célt, de amikor odáig jutott a dolog hogy a hűtöben megrohadó cuccokért vállalják a felelősséget akkor nagynehezen beleegyeztek hogy kiküldenek valakit.

Még szerencse hogy van gyertyánk, akku a notebookban, meg egy szomszéd valahol aki nyitva hagyta a WiFi routerét, így születhetett meg ez a bejegyzés :)

Pár nap után azért már valóban tarthatatlannak bizonyult a helyzet, így megkérdeztem a szomszédos kútnál hogy mi a szitu. Csak annyit mondtak hogy bezárt a mosó, kész.

Aztán eszembe ötlött hogy nemrégiben (november 24-én) fölrobbant egy benzinkút Pudongon, négyen meghaltak és valami harmincan megsebesültek.

Aztán most kiderült, hogy ez az édesapja édes gyermeke jár hozzájuk sutyiban, olyannyira, hogy az ügyfél menedzsmentje sem tudja: a kínai office manager csaj keveri a kártyákat. Mondjuk még nem tudja hogy mi tudjuk, úgyhogy szép kis pókerparty bontakozik itt ki szemünk láttára.

Nem értek én már semmit.

Pár hónappal ezelőtt végére akartam járni, hogy megoldható-e Kínában a pushmail - azaz a Blackberry-féle szolgáltatás, de Blackberry nélkül, ami ugye már beépítésre került az Exchange-be is a SP2 óta.
Nyomoztak a csajok, az lett a végeredmény hogy nem.

Erről persze rögtön a hősidők jutottak eszembe, amikor a hetes számú Shanghai-i Internet-előfizetőként (1995-ről beszélünk) be kellett sétáljak a People's Square-en lévő China Telecom székház ikszedik emeletére, megkeresni a retkes irodát ahol fogadta a népet a Guru (kb. két hetet kellett várni a találkozóra mert mindig utazott, más illetékes pedig nem volt), akinél épp voltak, úgyhogy addig kicsit elcsámborogtunk az emeleten. Ennek során betévedtünk a szerverszobába is, ahol a villogó Telindus-modemek között két felgyűrt ingujjú laowai dolgozott a cuccon [manapság már ezeket a helyeket Data Centernek hívják, fegyveres őrök vigyáznak rá, és előzetes bejelentés, regisztráció, kísérő nélkül nem lehet bejutni]). Amikor sorra kerültünk, leültettek a csatakos bőrdíványra, kaptunk teát, aztán a Guru tartott egy 1on1 tréninget arról, hogy van ugye ez az Internet dolog, kell hozzá modem, van magának ilyenje? ésatöbbi.

Mint kiderült, az utóbbi fél évben az irodistáik kétharmada cserélődött náluk. Azt hiszem ez viszi a mi átlagunkat úgyhogy abba is hagyom a panaszkodást - pláne hogy mostanában elég jó kis csapatunk van, ráadásul valószínűleg a Shanghai-i recepciós csajok közül a miénk nyerné a láb-szépségversenyt :)

Mint például ma (illetve tegnap, azazhogy ma éjjel) is.
Az Auction of Promises (mindjárt megírom azt is) során elárverezték a harminc fős gulyásleves-ígéretemet, amit most foganatosít a vásárló. Tegnap este neki is álltam a projektnek, és ígéretemhez híven minden nyersanyagból a legjobbat (értsd: legdrágábbat) vásároltam be. Organikus paradicsom, paprika, hagyma, ausztrál marha, ilyesmi.
Hét kiló hagyma - volt már példa arra hogy szemben ült velem egy ilyen kvantum, még másodéves koromban, amikor egy szintvacsorára resztelt májat főztünk a Schönherzben. Fiatal, érzékeny szervezetem fél kiló után tiltakozni kezdett (taknyom-nyálam egybefolyt), mire Punczy barátom fejembe nyomta az akkoriban igen modernnek és menőnek számító űrhajós-bukósisakját, lecsapott szélvédővel, aminek segítségével végül sikerült abszolválnom a feladatot.

A múltkoriban is így történt, amikor költöztettük az egyik ügyfél hálózatát az új irodájukba. Elég sűrűn voltak ilyenek az utóbbi időben, az ayi mindig jött velünk lelkesen, és mostanra már végre bele is tanult valamennyire, de legalábbis nem esik vizes ronggyal a bekapcsolt szervernek. Sőt, már a célszerszámokat is tudja használni, LCD-monitorokat tisztít, billentyűzetet takarít.

Egy ilyen költöztetés általában úgy indul hogy péntek este szétszedjük a szerverszobát, áthordjuk a cuccot az új helyre, ahol szombat délutánra-estére el szokott készülni a kábelezés.
Ekkor beszáll az ayi is a retkes berendezések tisztításába, amiket aztán berakunk a helyükre, tesztelünk, és hétfő reggel már dolgozhat is a nép.

Fölhívták a csajok a szolgáltatót, aki idegesen közölte hogy ez most lehetetlen, amíg a pártkongresszus folyik szó sem lehet semmiféle ilyen partizánakcióról hogy IP-cím módosítása, értsük meg hogy ez nemzetbiztonsági kérdés, nem lehet. Majd október 26. után.
26. óta meg annyira elfoglaltak a sok felgyülemlett igény miatt hogy még mindig nem.

Csak azt tudnám hogy egy francia golyóstollgyár Internet-kapcsolata milyen nemzetbiztonsági veszélyt jelentett a kínai államra.