Négy sáv, négy kerék, egy agysejt
Vasárnap Nanjingba vettük az irányt - igazából egy hétfői míting miatt, de ugye szép kirándulóidő volt, miért is ne menjünk le kicsit körülnézni. Persze szombat reggelre terveztük az indulást, de így megy ez, öregember nem rakéta, ahogy a Kossuth laktanyában előszeretettel mondták volt centit vágó tiszteseink.
Úgy döntöttem hogy nem próbáljuk ki a Shanghai-Nanjing expresszt, ami állítólag a leggyorsabb vonat jelenleg Kínában (két óra alatt teszi meg a kb. 250 kilométert) hanem leautózunk, időt és költséget nem kímélve - az autópályadíj valami 120 RMB.
Annak idején - úgy tíz éve - a nanjingi autópálya volt az első jelentős fegyvertény a környék közlekedésének fejlesztésében. Azelőtt úttalan utakon, az otthoni négyes kicsit lerobbantabb változatán lehetett eljutni a környékbeli településekre, Nanjing jó félnapos túra volt. Ez hirtelen lerövidült három-négy órára tempótól függően, és olyan azodáig kalandosan megközelíthető helyek is normális idő alatt elérhetők lettek, mint Kunshan és Suzhou.
