Nyitólap

February 6, 2007

Négy sáv, négy kerék, egy agysejt

Vasárnap Nanjingba vettük az irányt - igazából egy hétfői míting miatt, de ugye szép kirándulóidő volt, miért is ne menjünk le kicsit körülnézni. Persze szombat reggelre terveztük az indulást, de így megy ez, öregember nem rakéta, ahogy a Kossuth laktanyában előszeretettel mondták volt centit vágó tiszteseink.

Úgy döntöttem hogy nem próbáljuk ki a Shanghai-Nanjing expresszt, ami állítólag a leggyorsabb vonat jelenleg Kínában (két óra alatt teszi meg a kb. 250 kilométert) hanem leautózunk, időt és költséget nem kímélve - az autópályadíj valami 120 RMB.

Annak idején - úgy tíz éve - a nanjingi autópálya volt az első jelentős fegyvertény a környék közlekedésének fejlesztésében. Azelőtt úttalan utakon, az otthoni négyes kicsit lerobbantabb változatán lehetett eljutni a környékbeli településekre, Nanjing jó félnapos túra volt. Ez hirtelen lerövidült három-négy órára tempótól függően, és olyan azodáig kalandosan megközelíthető helyek is normális idő alatt elérhetők lettek, mint Kunshan és Suzhou.

Tovább, még, tovább! »

November 27, 2006

Metronóm

shanghaisubwaymapsmall.gif
Azt írja az újság, hogy Peking most aztán igazán belehúz és építi a metrókat feszt, hogy az olimpiára legalább közlekedhető állapotva hozzák a várost.
Igazából ez nagyon rendben is van, csak azt nem értem hogy miért nem egy-két évtizeddel ezelőtt kezdték el ezt forszírozni, amikor már pénz is, meg igény is lett volna rá.

Tovább, még, tovább! »

November 21, 2006

A végeken

Már megint a Waigaoqiao-ra vetett a sors ma délután.

Nagyon jól sikerült nap volt egyébként: jó másfél-két óra alatt értem ki, egy kb. tíz perces beszélgetés miatt rángatott ki az egyik látogatóban lévő amerikai sutyerák. Na jó, nem tudhatta hogy nekem ez ekkora szívás, kicsit meg is szeppent amikor vérben forgó szemmel kérdeztem tőle hogy "Ennyi?". Rendben, inkább úgy hangzott hogy "ENNYI?!?!"
Azt meg végképp nem tudhatta, hogy nekem egy óra múlva Qingpuban lenne jelenésem, ami a körülményeket tekintetbe véve nem tűnt túlzottan reálisnak.
Aztán ugye ott volt még a hangulati elem: taxizni is útálatos dolog ilyen szürke, esős, nyálas időben, a csúcsforgalom közepén, vezetni meg aztán ne tudjátok meg. Az ember egyszerre álmos, ideges és végtelenül életunt, azaz dudálni nincs ereje, káromkodni már nem tud önmaga számára is élvezetes tempóban, csak ül némán és forr benne a düh hogy mi a francot tolakszik itt nekem ez a suttyó QQ a Snoopy-s kormányhuzattal, kiszállok, letépem az összes Garfieldet az ablakodról és a szádba tömöm!

Tovább, még, tovább! »

November 14, 2006

Zöld metrós kalandozás

A minap, több mint egy év után (újra) megnyílt a Dongfang metrómegálló. Azaz már nem is így hívják. Átnevezték. Century Avenue lett a becses neve, de kissé keverik ezt is, mert sok helyen nem is ezt, hanem a kínai nevét használják, azaz Shiju Avenune.

Tovább, még, tovább! »

November 13, 2006

Drive-in

No, végre bekövetkezett.

A Philips-es gárdán kívül nem tudom ki előtt ismeretes: Shanghai legelső drive-in McDonalds-a Waigaoqiao-n van, az ötös kapu mellett. Ha itt járok, elég sűrűn be szoktam vásárolni náluk.
(érdekes egyébként hogy elég sok taxit szoktam látni, úgy tűnik az utasok autóban szoktak vacsorázni).

No, beállok ma is, kivárom a sorom, megállok az ablak előtt, kérek étlapot - ezek kívülről ugye jól követhető folyamatok. Alig kezdem el nézegetni, a mögöttem álló elkezd éktelenül dudálni.
Nagy kő esett le a szívemről; a legelső látogatás óta várok erre, már kezdtem aggódni. Vigyorogva néztem hátra a béemvésre, akinek közben valószínűleg leesett végre hogy hol van, abbahagyta a dudálást és nézett a semmibe üres tekintettel, nehogy véletlenül elkapja a szempillantásomat.