Shanghai Kurír

Azért továbbra is Laosz a nyerő.

Amúgy már odafelé a repülőn egyfajta nosztalgia kerített hatalmába; a Schönherzben emlékeim szerint senki nem borult rá a vietnámi évfolyamtársainkra, a misztikus keleti kultúra helyi képviselőire, hogy szert tegyen a Tudásra, de azért rendkívül ismerősnek tűnt rögtön elsőre a nyelv, ami a konyhában nagy büdösséget generáló közös főzéseik során kiszűrődött hozzánk annak idején.
Arra azért élesen emlékszem hogy mekkora csalódást okoztak a lányok: kevés kivétellel (mert amúgy a Villanykaron szokásos ivararányhoz képest meglepően sokan voltak) csúnyák, de legalábbis érdektelenek voltak, ráadásul mind rendkívül előnytelenül öltözködött. Mindenesetre fiúk-lányok mind elképesztően felkészültek és okosak voltak: első évben, míg mi buktunk orra-hátra analízisből, ők a gyenge nyelvtudásukkal és minimális tanulással simán vették az akadályokat.

Tovább, még, tovább! »

Beküldte Guczó, 10:08 PM | Link | 0 hozzászólás

A reptéren (hajnal egykor) furcsálltam kicsit hogy milyen sor áll a piros folyosónál - átsétáltam komótosan a zöldön, mire három dzsabba is futva közelített hogy azonnal menjek a piroshoz, ami fölött amúgy a "Staff only" felirat világított.
Szépen megrögönyözték mindenki összes csomagját az amúgy meglehetősen morc vámosok.

Az érkezési oldalon kimenve semmiféle pénzváltó nem működik, vissza kellett kéredzkedni a kijáraton, hogy dongot szerezzek taxira.

A legrosszabb ragacsos taxishiénák vannak: az egyik negyed órán át követett (míg pénzváltót kerestem), aztán bosszankodva oldalgott el amikor a rendes taxisorhoz mentem. Közben akadt versenytársa is, a végén már hárman alkudoztak, egymás alá ígérve - végül egyébként kb. annyit fizettem (6 USD körül) mint ami utoljára hangzott el.

Reggel a szállodából kilépve ez fogadott az út túloldalán:

Jó negyedórába telt míg át mertem menni az első kereszteződésen - mondogatták már nekem hogy moped-áradat meg nem lehet átmenni az úton, de persze lefitymáltam ezeket a tapasztalatlan nyuszikat: nem létezik hogy a Shanghai-i útátszelési tapasztalatom csődöt mondjon. De, létezik.

Láttam egy fazont aki beállt egy telefonfülkébe a mobiljával telefonálni. Van benne logika: forgalmasabb utak mellett kb. olyan hangeffektusokat generál ez a hihetetlen mennyiségű moped, mint amikor az ember egy vasúti híd alatt áll ahol egy végtelenített, nehezített ólommal rakott tehervonatszerelvény halad át, csak éppen a zaj nem fentről hanem minden oldalról jön.

Beküldte Guczó, 6:41 PM | Link | 3 hozzászólás

Úgy másfél hete döbbentünk rá Violettával egyetértésben hogy végzetesen lekéstünk mindenféle foglalásról a kínai újévre. Malájziába készültünk mindketten, ahová a kézre eső utazási irodák egytől egyig teltházat jelentettek.

Tovább, még, tovább! »

Beküldte Guczó, 11:10 PM | Link | 0 hozzászólás

Borsódzik a hátam ezektől a "reloaded" címkéktől, de figyelemfelkeltésre kitűnő - aki utálja az azért néz bele, akinek meg bejön, azért.

Ez az útleírás meg azért váratott magára ilyen sokáig, hogy belerakjam a képeket - ez megint további elodázásra került monitorhiány okából (hosszú történet, nem érdekes). Idővel bekerülnek a képek is, majd szólok.

Jó két éve jártam először Laoszban (tartozom az útleírással, bocs apabox), azóta is vágytam vissza abba az országba. Ami jó Délkelet-Ázsiában az mind megvan (kivéve a tengerpartot de helyette ott a Mekong), és ami zavaró a többi országban, az itt valahogyan kimaradt a törzsfejlődésből.

A franciák állítólag úgy foglalták össze az indokínai gyarmataik mentalitását, hogy a vietnámiak elvetik a rizst, aztán a kambodzsaiak nézik, a laosziak pedig hallgatják hogyan nő.
A középső részét nem nagyon fogom a bonmotnak, pedig biztosan van valami mögöttes tartalma, de az ténykérdés hogy Laoszban lehet fülelni; vannak hangok, szöges ellentétben mondjuk Kínával, ahol nagyon sokat kell utazni ahhoz, hogy az ember ne csak zajt halljon, de még akkor is
.
Most például Vientianéba érkezésem után a második nap jöttem rá, hogy mitől volt olyan furcsa érzésem egészen addig: Estebannal mentünk valahová az autójával, rádudált valakire - és igen, ez volt az első dudaszó amit a két nap alatt hallottam.
Vagy vegyük az esti piacot Luang Prabangban - hulla csönd, a kofák halványan odaszólnak az embernek egy szabadíííí-t ha elhalad mellettük, de nyoma nincs annak a rettenetes harsányságnak, üzletbe rángatásnak, amit annyira gyűlölök a kínai piacokon.

Tovább, még, tovább! »

Beküldte Guczó, 6:42 AM | Link | 1 hozzászólás

Májusban, Redang felé haladva a Shanghai-Kuala Lumpur járaton kapcsolgattam a csatornák közt; egyszercsak föltűnt a képernyőn egy félkopasz, punk-taréjos, skótszoknyás fazon, aki eszeveszetten nyomta a dudát, mellette pedig további félmeztelen, skótszoknyás haverok zenéltek, túlnyomórészt ugráló miheztartásban.
Na mondom, ezt megnézem mi ez.

Tovább, még, tovább! »

Beküldte Guczó, 4:23 AM | Link | 0 hozzászólás